IV. Béla és a tatárjárás
Az Ősök és Hősök sorozat következő epizódjában a történelmünkbe tatárjárás néven bevonult példátlan pusztulást és az azt követő talpra állást mutatjuk be.
A 13. század derekán a pozsonyi csata óta nem látott veszély fenyegette a Kárpát-medencei magyar államot: a mongolok Európa elleni inváziója.
Miután Muhinál a mongol fősereg a védők hősies küzdése ellenére legyőzte a magyar királyi hadat, a tatárok féktelen dühvel száguldottak végig az országon, legyilkolták a lakosság jelentős részét és országrészeket tettek pusztává. A nyugati kolostorok évkönyveibe 1241 végén bekerült: a magyarok országa 350 év fennállás után elpusztult… Abban, hogy ez végül mégsem így történt, nagy szerepe volt a tatárjárást csodával határos módon túlélt uralkodónak, IV. Béla királynak, akire az újjáépítés feladata hárult. Ekkor ajánlották fel házastársával újszülött gyermeküket Istennek, akit Árpád-házi Szent Margitként tisztel a keresztény világ.
Úgy tartották, Margit imáinak is szerepük volt abban, hogy bár a mongolok fél évszázad múlva újabb tatárjárásra indultak, megalázva kellett visszamenekülniük a keleti pusztákba.
Az Ősök és hősök produkció az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával valósult meg.