• 2020.10.07.

„Védeni kell a magyarságunkat és normalitásunkat”

PATRIÓTA ESTÉN MUTATTÁK BE TOÓT-HOLLÓ TAMÁS ÚJ KÖNYVÉT
könyvbemutató

„Védeni kell a magyarságunkat és normalitásunkat”

„Védeni kell a magyarságunkat és normalitásunkat” 1024 535 Patrióták

Szellemi honvédelem aranykori fényben – Párbeszéd a múlttal: az aranyhajú gyermekek magyar evangéliuma című könyvéről a szerzővel Toót-Holló Tamással, a Magyar Nemzet főszerkesztőjével, valamint Lovász Irén néprajzkutatóval, Pataki Tamás író beszélgetett online formában megtartott Patrióta Esténken október elsején.

A Szellemi honvédelem aranykori fényben című kötet egy örömhírt, egy elfeledett magyar evangéliumi történetet emel ki a népmesék összetett, szimbolikus világából. Toót-Holló Tamás író, irodalomtörténész, ugyanis a magyar őshit, a hajdani csillagvallás olyan elemeit fedezte fel az aranyhajú gyermekek meseváltozataiban, amelyek az első magyar sorstragédiánk emlékét őrizték meg évszázadokon át. A műsorvezető arra volt kíváncsi, hogy ezt miért szellemi honvédelemnek nevezi a szerző.

– Ha hozunk egy örömhírt, ami a magyarság megmaradásáról szól, azzal bizonyos értelemben megvédjük a magyar hazát. Márpedig a szellemi honvédelem azt jelenti, hogy védjük a hont, a magyarságunkat és a normalitásunkat. Mindenki látta a kiváló Magyar népmesék sorozatba tartozó rajzfilmet, Jankovics Marcell és Haui József alkotását, amelyben az aranyhajú gyermekek felbukkantak. A király vagy az inasa kihallgatja három fiatal lány beszélgetését: az első azt mondja, hogy ha őt venné el a király, akkor olyan kalácsot sütne, hogy az egész serege jóllakna vele, a második olyan sátrat szőne, hogy az egész hadsereg elférne alatta, a harmadik pedig aranyhajú gyermekeket szülne. A király persze a harmadikat választja, és ezzel a szellemi javakat választja a materiális ígéretek helyett. Utána következnek a bonyodalmak és horrorisztikus fordulatok, hisz világra jön a fény, megszületnek az aranyhajú gyermekek, de az udvari ármány következményeképpen kopókölykökre cserélik ki őket, elkezdődik a létromlás – idézte fel a népmese történetét a szerző, aki arra emlékeztetett, hogy kezdetben a királyok az Aranykor ösztönétől vezérelve csalhatatlanul a harmadik lányt, tehát a fényt választják, de a jó választás után rögtön elhagyják őt, elmennek háborúba is így tovább.

Toót-Holló Tamás szerint ez a mese egy ősmítoszt, a magyarság első nemzeti sorstragédiáját örökítette meg, azt a fájdalmat, amit a csillagvallási örökségünk, a táltoshit elvesztésekor éltek át eleink a kereszténység felvételét követően, így viszont szerinte nemcsak az aranykorról szóló egyetemes érckori példázatokhoz van köze, hanem sajátosan magyar értelmezése is van a mesének.

– Rettenetes trauma lehetett ez, melynek emlékét titkos, hermetikus tudásként örökítették át őseink a meséken, a népdalokon, a gyermekmondókákon keresztül. A fény elvesztése – Várkonyi Nándor és Hamvas Béla által elemzett módon – a híres érckori mítoszokhoz tartozik, a hindu mitológiában ez a folyamat nem más, mint a csaturjuga körforgása az Aranykor világosságától a Vaskor sötétségéig. Ebben a könyvben azt elemzem, hogyan vész el az aranyhajú gyermekek körül fokozatosan a magyar királyi udvar ármányának mesterkedése folytán a fény, hogy látható legyen: ezzel nemcsak egy egyetemes érckori példázatot őriztek meg a magyar adatközlők, hanem egy magyar evangéliumi történetet is, mellyel nekünk, kései utódaiknak üzenik meg, hogyan bízhatunk abban, hogy a körforgás végén még a teljes sötétség után is visszatér közénk a fény – fejtette ki a szerző.

Szellemi honvédelem borító
Könyvborító

Az író azt állítja, hogy az aranyhajú gyermekek meséje az Árpád-kori változások, a keresztény vallásra való áttérés metatörténelmi példázata is egyben. A szövegváltozatok összehasonlításából kiderül, hogy évszázadokig nem lehetett ezt a traumát kibeszélni, ezért őseink a mesékbe rejtették el ezt a tudást.

– Nemzeti sorstragédián a régi fényvallás kincsének elvesztését értem, amit valamilyen mértékben persze fel kellett adnunk – Szent István király döntése és a magyar megmaradás évszázados sikertörténete is ezt igazolja –, de nemzedékeken keresztül ez a veszteségérzés komoly szellemi trauma maradt. A mese sok-sok variánsa ezt megdöbbentő gazdagsággal, lenyűgöző szimbolikával fejti ki nekünk, de egyben soha nem szűnő reménységet is nyújt azzal, hogy felmutatja: az aranyhajú gyermekek akár halottaikból is feltámadnak, s akár száműzetésükből is visszatérnek hozzánk a Vaskor sötétségét legyőzve – mondta a szerző.

Toót-Holló Tamás egyben azt is világossá tette, hogy ennek a magyar üdvtörténetnek az eredeti szellemi rangját visszaadni nem valami rossz értelemben vett, nemzeti egységet bontó pogánykodás vagy gyanús nemzeti ezotéria, hanem olyan ajándék, amely ma már annak tudatában lehet a miénk, hogy a kereszténység felvételét is szükségszerűnek ítéljük.

– Nem valami ellenében szeretném visszaadni a magyar szellemnek ezt az üdvtörténetet, hanem azzal a biztos tudattal, hogy a csodaszarvas, a turul, a fehér ló jelképiségével leírható magyar ősiség, valamint a keresztény-konzervatív Magyarország értékeinek védelmével együtt tudunk erősebbek lenni, mert nem egymást kioltó, hanem egymást erősítő örökségünk már mindez. A kötetem függeléke azért is közli Berze Nagy János kétkötetes mesetipológiája alapján összesen 43 Kárpát-medencei variánsát, hogy ebből is világos legyen: ez a mesetípusunk már időtlen idők óta velünk él magyar földön – szögezte le a szerző.

A nagy port kavart Meseország mindenkié című LMBTQ-propaganda mesekiadványról is megkérdezték a vendégeket, akik zavarkeltőnek nevezték a kiadványt, amely nem segíti, hanem összezavarja a gyermekek személyiségfejlődését.

– Ezekben az átiratokban az a dermesztő, hogy nívótlanok. A mese sok esetben valóban csak ürügy arra, hogy bizonyos üzeneteket közvetítsen, de nem mindegy, hogy milyeneket. Én tradicionalista vagyok, hiszek egy ősi rendben, és ez ősi rend örömhírét hozom el az új könyvemben is. Tőlem nagyon idegen minden olyan üzenet, amely a mese ürügyén a felfordulást erősíti és az értékek felforgatásáról szól. Vannak jó hírek, lehet érzékenyíteni olyan dolgokra is, amik igazán fontosak. Az összes magyar népmese végén van egy lakodalom, igen ám, de ezek a lakodalmak ősi értelmük szerint az ég és föld menyegzőjét jelentik. Ha erre érzékenyítünk, mert valódi szellemi teljességre, transzcendens hitre készítünk fel egy gyereket, azzal gazdagabbak leszünk – mondta el véleményét Toót-Holló Tamás.

Patrióta Est - Toót-Holló Tamás
Stúdióban

Pataki Tamás, Lovász Irén, Toót-Holló Tamás (fotó: Vándor Attila)

Lovász Irén népdalénekes, egyetemi docens pedig úgy véli, hogy érzékenyíteni lehet, de nemcsak a másságra, hanem az azonosságra, így a személyes és a nemzeti önazonosságra is.

– Az, hogy ki vagyok, honnan származom, hová nyúlik a gyökerem, biztonságot ad, a kisgyermek személyiségfejlődését segíti. A mesékben a jó és a rossz biztos pólusai az életnek, ezek az út és az erény könyvei. Arról szólnak, hogy mi az egyéni utunk az igazsághoz, a valódi kincs elnyeréséhez, ami gyakran önmagunk. Ezen az úton a jó és a rossz nagyon világos megkülönböztetése nagyon fontos a gyermekek számára, mert a jó tényleg elnyeri jutalmát a mese végén. Ha a fekete és a fehér nem egyértelmű, hanem szürke vagy sokszínű, az a bizonytalanságot és a káoszt erősíti a gyermekben, egyszerűen kontraproduktív – mondta a néprajztudós.

A teljes beszélgetés itt hallgatható meg:

Patrióták © 2020. október 7.

    Név (kötelező)

    Email cím (kötelező)

    Tárgy

    Üzenet

    Az Adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat elolvastam és elfogadom.