A Magyar Patrióták Közössége Dicsőséges Királydomb című vándorkiállítása Aszód városába is eljutott. A tárlat a rákosmezei Királydomb történetén keresztül idézi fel a magyar államiság egyik legfontosabb emlékhelyének múltját, amely évszázadokon át a nemzeti akarat, a közös döntések és a honszabadság jelképe volt.

Az est kiemelt vendége Mónus József „Fehér Farkas” világbajnok harci cél- és távlövő íjász volt, aki nem csupán sportemberként, hanem a magyar hagyományőrzés egyik legismertebb élő legendájaként beszélt saját életútjáról és küldetéséről.

Előadásában felidézte, hogy eredeti hivatása szerint gépészmérnök volt, hosszú éveken át a piaci szférában dolgozott, mielőtt gyökeresen új életet kezdett. Mint elmondta, életében először mindössze 2006-ban vett íjat a kezébe, azóta azonban minden egyes nap nyolc órát gyakorol, miközben valamennyi íját saját kezűleg készíti el.

Ez a rendkívüli önfegyelem és következetesség tette lehetővé számára, hogy a magyar íjászat egyik legismertebb alakjává váljon, aki teljesítményeivel a világ számos pontján öregbíti hazánk hírnevét.

Mónus József nemcsak világrekordjai miatt vált ismertté, hanem azért is, mert küldetésének tekinti a magyar zászló méltóságának képviseletét. Elmondta: megmérkőzött a magyar zászló becsületéért a Vereckei-hágótól a Niagara-vízesésen át egészen Machu Picchuig, mindenütt azt bizonyítva, hogy a magyar nemzet történelmi öröksége földrajzi határokon túl is összetartozást jelent.

Ennek szellemében fogalmazta meg az est egyik igen magvas gondolatát:

„Lehetett országhatárt húzni, de a magyar történelmi földjeinket senki se veheti el tőlünk.”

A hajdúnánási világbajnok hitvallása szerint a nemzeti jelképek nem pusztán történelmi relikviák, hanem a közösségi önbecsülés kifejezői.

„Csak az a nemzet szabad, amelyik bárhol, bármikor felemelheti a zászlóját.”

A hallgatóság számára világossá vált, hogy Mónus József számára az íjászat sokkal több sportnál: szolgálat, amelyben a teljesítmény és a hazaszeretet elválaszthatatlan egységet alkot.

Az est második előadója, Domonkos László József Attila-díjas író Rákóczi Ferenc és a rákosmezei hagyomány kapcsolatáról tartott előadást. Az idén 350 éve született fejedelem előtt tisztelegve rámutatott: II. Rákóczi Ferenc volt a magyar történelem utolsó olyan államférfija, aki országgyűlést hívott össze Rákos mezejére. Bár a hadi helyzet végül Szécsénybe kényszerítette a diétát, maga a szándék jól mutatja, hogy Rákosmező ekkor is a magyar politikai nemzet legfontosabb jelképei közé tartozott.

Domonkos László Rákóczi emlékiratait idézve hangsúlyozta: a fejedelem célja az volt, hogy felszabadítsa a hazát az idegen járom alól, és feltámassza a török kiűzését követően Habsburg uralom alá került szuverén történelmi Magyarországot.

Az előadó szerint Rákóczi egy olyan hőstörténet meghatározó állomása, amely végigkíséri a teljes magyar történelmet, és amelynek egyik legfontosabb színtere éppen a rákosmezei Királydomb volt. E hagyományok egymás természetes folytatásai, amelyek nem szakadnak meg, legfeljebb időről időre háttérbe szorulnak.

Domonkos László kitért arra is, hogy a rákosmezei hagyomány fennmaradását messze nem kizárólag az irodalom biztosította.

„Kitűnő kollégánk, Kontos Gábor dolgozta fel a rákosmezei Királydomb történetét az idő sodrásában, közkinccsé téve, milyen dicsőséges történetet mondhat magának.”

Hozzátette: a közösségi emlékezet ugyanúgy megőrizte Rákosmező jelentőségét, mint az írott források. Megfogalmazása szerint Rákosmezőt mint „a nemzeti placc” szinonimáját, a magyarok természetes gyülekezőhelyét Rákóczi alapozta meg, s ennek hagyományát, elevenen élő emlékezetét végül csak a szovjet megszállás évtizedei törték meg.

A Dicsőséges Királydomb aszódi estje ismét megmutatta, hogy a magyar történelem legfontosabb helyszínei és hősei ma is képesek megszólítani a közösségeket. A kiállítás és a hozzá kapcsolódó előadások egyszerre idézték fel múltunk dicsőségét és hívták fel a figyelmet arra a felelősségre, amely a jelen nemzedékére hárul: megőrizni, továbbadni és újraélni a magyar szabadság és összetartozás hagyományát. Mónus József és Domonkos László előadásai ennek a küldetésnek két különböző, mégis egymást erősítő arcát mutatták meg Aszód város közönségének.