2017. február 24-én pénteken 18 órától „Főhajtás a kommunista diktatúrák áldozatai előtt” címmel emlékestet tartott több civil szervezet a Budavári Polgári Szalonban. A rendezvényen a délvidéki író, Friedrich Anna mutatta be frissen megjelent könyvét, a „Miért? Warum?” című tényregényt, mely egy jugoszláviai lágert túlélt magyar-német asszony történetét dolgozza fel. A rendezvényen jelen volt Cseresnyésné Kiss Magdolna, a könyvet megjelentető Keskenyúton Alapítvány kuratóriumi elnöke, valamint Dr. Kovács Emőke történész, a Gulag emlékév szakmai vezetője, akik Friedrich Annával beszélgettek.
Az est főszervezője, a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége nevében elnökük, Szőnyi Kinga köszöntötte az egybegyűlteket. Társszervezőként három további szervezet vett részt az esemény megvalósításában, amely szervezetek elnökei szintén jelen voltak: Galla János a Hegyvidéki Trianon Társaság, Kocsis Sándor a Horthy Miklós Intézet Alapítvány, valamint Hetzmann Róbert a Magyar Patrióták Közössége részéről.
Az Újvidéken élő Friedrich Anna újságíró, pszichológus a bácskai Bezdánban született 1953-ban. Mindamellett, hogy mindig is szívén viselte a délvidéki magyarság második világháború utáni szenvedésekkel teli sorsát, a könyv megírására alapvetően két történet indította. Újvidéki barátnője, Szabó Márta mesélte el neki édesanyja ismerőse, Magda tragédiájának történetét. Magda 14 éves volt, amikor a hírhedt járeki haláltáborba került. A fiatal lányt tízszer megerőszakolták, felfoghatatlan szenvedéseken ment keresztül. Hogy Magda végül mégis azon kevesek közé tartozhatott, akik túlélték e földi poklot, azt Szabó Márta édesanyjának köszönheti, aki rendszeresen élelemmel és tisztálkodási szerekkel látta el.
A másik megrendítő történetet egy hozzátartozójától hallotta Friedrich Anna, ami azonban a „másik” oldalról nyújt betekintést a szörnyűségekbe. Egy Tiszaistvánfalván (Járeken) szolgált partizántiszt fia még évtizedek múltán sem tudta feledni azt a borzalmas képet, amely 5 éves korában örökre emlékezetébe vésődött: halottakat szállító szekéren egy asszony keze megfagyva, égnek meredve, mellyel élete utolsó perceiben talán éppen gyermekét szorongatta… Ahogy Cseresnyésné Kiss Magdolna fogalmazott, a lágerekben alkalmazott kegyetlenség sokszor még az elkövetőknek is sok volt.
E két megrendítő történet sarkallta Friedrich Annát további kutatásokra, melyben nagy segítségére volt, hogy kétéves németországi munkája során a kitelepült németek és magyarok történetét behatóbban vizsgálhatta. Az elkészült alkotás műfaja tényregény, vagyis alapvetően igaz történeteken alapul. A regény főhőse, Emling Róza története Magda életének és szenvedéseinek állít emléket, amelybe a szerző beleszőtte saját családjának szomorú sorstörténeteit is. A szörnyű tények, sorsok oly nyomasztóak lettek volna, hogy az írónő szükségesnek tartotta a feszültséget kitalált, párhuzamos történetekkel oldani, így született meg e mozaikszerűen felépített regény. A remény üzenetét közvetíti a könyv azzal is, hogy időrendileg fordítottan haladva, a történet kezdetén már Németországban él Emling Róza, ami egyértelművé teszi, hogy a sok szenvedés után talpra állt és új életet tudott kezdeni. De vajon tényleg lehetséges a talpraállás megannyi szenvedés után? – tette fel a kérdést Dr. Kovács Emőke. Az írónő válasza szerint igen, ami azonban inkább csak kívülről látszik annak – lelkük mélyén az áldozatok örökké hordozzák e súlyos emlékeket.
A járeki haláltábor 1944 decemberében kezdte meg működését, és közel másfél éves fennállása alatt csaknem 7000 áldozatot követelt, melyből mintegy 1000 gyermek volt. A lágerben elsősorban a kollektív bűnösségre ítélt környékbeli német, valamint Csurog, Zsablya és Mozsor magyar lakossága szenvedett és lelte sok esetben halálát. Tito részéről 1945 közepétől némi enyhülés vette kezdetét a magyarok irányában, mivel tartott a nemzetközi reakcióktól: ekkortól a járeki haláltábor még élő magyar foglyait munkatáborokba helyezték át.
A délvidéki haláltáborok magyar áldozatainak számát, melyet bár az újabb és újabb kutatások egyre alacsonyabbra tornásznak le, Cseresnyésné Kiss Magdolna szerint nincs okunk 40 ezer fő alá becsülni, melyet kutatásai megfelelően alátámasztanak. A német áldozatok száma ennél is nagyobb; mintegy 60-70 ezer főre tehető.
A legyilkolt, jeltelen tömegsírokba vetett magyar és német lakosságot utólag háborús bűnössé nyilvánították. A ma élő leszármazottaknak, amennyiben rehabilitálni szeretnék meghurcolt őseik emlékét, saját maguknak kell bizonyítaniuk ártatlanságukat, és bizonytalan kimenetelű, elhúzódó perekre számíthatnak.
E szörnyű tragédiákkal kapcsolatban nekünk, ma élő generációknak egyetlen feladatunk lehet: méltó módon emlékezni és a múltat nem engedni feledtetni. Ehhez nyújthat segítséget a most megjelent „Miért? Warum?” című tényregény is, mely egyéni sorsok felől közelíti meg a bő 70 évvel ezelőtti szomorú eseményeket. Ahogy Friedrich Anna is mondta, csak így érthetjük meg Délvidék mai társadalmát is, mely a mai napig magában hordozza az előző generációk szenvedéseinek emlékét.