Hunyadi János hadvezér mellett a nándorfehérvári diadal kulcsszereplője Kapisztrán Szent János volt, aki bár nem volt magyar származású, mégis nemzeti hőseink között tartjuk számon. A keresztény Európa határait megalkuvás nélkül védő, bátor és konok ferences hitszónok végső nyughelyének tisztázatlansága egyike a magyar történelem fehér foltjainak. A Magyar Patrióták Közössége csapata 2015 augusztusában járt Kárpátalján, amikor a Kapisztrán-ereklye valószínű lelőhelyét, a nagyszőlősi Kankó-várat sem mulasztottuk el felkeresni, eredeti helyszínrajzokkal a kezünkben.
Kapisztrán Szent János a magyar történelem kiemelkedő személyisége: a nándorfehérvári várvédők spirituális vezetője a világra szóló diadal egyik győzőjeként került be a magyar és az európai történelembe. A Magyar Patrióták Közössége nem először foglalkozik a már saját életében is szentként tisztelt ferences szerzetes életútjával: korábban a horvátországi Szerémújlak (Ilok) városában emlékeztünk meg róla, ahol 1456. október 23-án (napra pontosan 500 évvel az 1956-os forradalom előtt) meghalt, s ahol a helyi ferences kolostor Szent Katalin-kápolnájában eltemették. A szerzetes sírhelye olyan fontos búcsújáróhellyé vált, hogy egyúttal a közeli mezőváros gazdasági fellendülését is megalapozta: Szerémújlak 1525-ben – egy évvel a török megszállást megelőzően – szabad királyi város lett. Az oszmánok által holtában is gyűlölt szerzetes földi maradványait azonban menekíteni kellett, s ezen a ponton az életrajzi lexikonokban megszakad a történet fonala.
A valóságban azonban itt még korántsem ért véget a Kapisztrán-ereklye kalandos útja. Történeti forrásoknak köszönhetően jól dokumentálható, hogy a népszerű szerzetes földi maradványait a ferences atyák Szegeden át nagyszőlősi kolostorukba menekítették. Nagyszőlős, amely a hajdani Ugocsa vármegye székhelye volt, ma Kárpátalján, a hegyek és a síkvidék találkozásánál, a Tisza közelében található. A kétnyelvű, de már ukrán többségű város legfőbb látnivalói az igen értékes Perényi-várkastély, a gótikus plébániatemplom és a Fekete-hegy oldalában álló Kankóvár. Utóbbinak neve – kankónak hívják a ferences barátok szőrcsuháját – is jelzi, jó helyen járunk. Az 1500-as évek legelején ezen a hegyoldalon építtetett Perényi István a Szent Ferenc-rend obszerváns ágához tartozó remetéknek kolostort és templomot, közvetlenül a vármegye védelmi erőssége, Ugocsa vára mellé, ahová aztán Kapisztrán Szent János holttestét a mohácsi vészt megelőzően menekítették.
A nándorfehérvári győzőnek azonban a kárpátaljai hegyek lábánál sem lehetett örök nyugodalma. Hamarosan a vallási villongások tették békétlenné a környék lakosságát, ami sajnos fegyveres összetűzésekhez vezetett. 1556-ban (vagy talán valamivel később) feldühödött protestánsok megrohamozták a ferencesek nagyszőlősi zárdáját, és a barátokat kegyetlenül lemészárolták, Kapisztrán holttestét pedig a források szerint bosszúból a várat és a kolostort ivóvízzel ellátó mély és tágas kútba hajították. A történelem viharai magát a rendházat is elsöpörték, romba döntve a középkori Ugocsa erősségeit: a várat, a kolostort és a gótikus ferencrendi templomot. A hegyoldalt nemsokára szőlőtőkék foglalták el, így az 1668-ban visszatelepedett ferencesek már nem a régi helyet népesítették be újra, hanem másutt, a mai főutcán építettek rendházat egy régi nemesi udvarház megvásárlásával.
Az időközben rekatolizált Perényiek jóvá kívánták tenni korábbi cselekedetüket, ezért kezdeményezésükre 1672-ben megindult az első expedíció Kapisztrán sírjának megtalálására Podiebradsky Ambrus páter irányításával. A betömött kút ekkor még tisztán látszott, amiből a helyiek három napon át szedték ki a köveket, miközben „csodálatos szagot” éreztek, és meg voltak róla győződve, hogy megtalálják a szent testét. Ám a kutatás eredménytelenül végződött, ugyanis egy újabb váratlan vallási lázadás miatt fel kellett hagyniuk az ásatással, a ferencesek pedig további 18 évre távozni kényszerültek Nagyszőlősről. Az ereklyék felderítésének újabb lendületet adott az, hogy a pápa 1692-ben hivatalosan is szentté avatta Kapisztrán Jánost. 1698-ban ismét megkezdődött a kutatás, elsőként a megyében élő idős emberek faggatásával, akik azonban addigra már semmire sem emlékeztek a másfél évszázaddal korábban történtekből. Egy évvel később felbontották az ekkor már szőlővel beültetett, romokban heverő régi kolostor sírboltjait, ám Kapisztrán holttestét ott sem lelték. Az utolsó komolyabb ásatásokat Sztehlo Ottó, a Műemlékek Országos Bizottságának tagja végezte bő száz évvel ezelőtt Ifj. Perényi Zsigmond országgyűlési képviselő felkérésére. Felméréseinek eredményeit 1914-ben tette közzé, tisztázva a Kankóvár középkori épületeinek alaprajzi fekvését. Megjegyzendő, hogy ekkor a ferences kolostorból már csak csekély, nem teljesen egybefüggő falmaradványok voltak azonosíthatók.
Az elmúlt három évszázadban többen is keresték a legendás helyet, Kapisztrán földi maradványai azonban máig nem kerültek elő. A nyomozást sokszor nemcsak az ismeretek hiánya, hanem a tévhitek és a legendák is hátráltatták. Egyesek látni vélték Kapisztrán János holttestét a Száva melletti Szabácsban, amint azt a török ellopta, mások azt mondogatták, hogy Szatmárban, Erdély határán rejtették el, de ismert olyan legenda is, amely szerint a szerémségi Hábok (Hopovo) vagy Krusedol kalugyer kolostorában őrizték, egy másik mára megdőlt monda pedig a havasalföldi Bisztricát jelöli meg a szent ereklyéinek helyszínéül. Hiteles történeti adatok azonban kizárólag Nagyszőlős vonatkozásában ismertek.
A kora újkori és az 1914-es helyszínrajzok alapján viszonylag jól fel tudtuk mérni a Kankóvár meglévő romjait. Bár a régi Ugocsavár ma már tényleg csak kőhalom, falai itt-ott még magasan állnak, festői látványt kölcsönözve a város fölötti hegyoldalnak. Akik a középkori ferences templom maradékát keresik, általában elkövetik azt a hibát, hogy a Kankóvár északi részén lévő barokk kálváriakápolna romjait összetévesztik az egykori Szentháromság-várkápolnával. Ez a kicsiny szentély az 1700-as években épült a hajdani Ugocsavár egyik bástyájának felhasználásával. A szép, barokk épületet a bevonuló szovjet hadsereg pusztította el 1944-ben.
A gótikus ferences templom a szabályos négyszög alaprajzú ugocsai vártól a források szerint mintegy 50-60 méterre, a valóságban annál is közelebb, délkelet felé állt. A várat keletről megkerülő murvás úton nem is kell többet mennünk néhány tíz lépésnél, mígnem balról egy kőből rakott épület maradványa előtt egy nem túl régi, angyalszobrokkal körülvett barlang-szentélyre leszünk figyelmesek. Ez éppen a templom hajójának egykori bejárata előtt áll, a kőrakás pedig a templom nyugati fala. A gótikus vonalairól jól felismerhető rom mindkét oldalán bejárható, de a hatalmas gaz és bozót miatt nem igazán látványos. Kitisztítása és állagmegóvása halaszthatatlan feladat lenne. Szomorú, hogy a Kankóvár történelmi értékei ellenére éppúgy pusztul, mint 2-300 évvel ezelőtt. A napfényes hegyoldal az utóbbi évtizedekben ráadásul magánterületté vált, a hétvégi házak (dácsák) között pedig alig-alig lehet bejárni a romokat. A kolostor omladékait például csaknem teljes egészében elkerítették, vélhetően itt-ott rá is építettek az alapokra. Néhány falmaradványt azért sikerült felismernünk abból a régi kolostorból, melynek 1914-ben is már csak töredékei látszottak.
Látogatásunk során a régi helyszínrajzok segítségével – a vár és a templom elhelyezkedése alapján – azonosítottuk az egykori várkút helyét, amely ma a föld felszíne alatt rejtőzik. Nagy valószínűséggel egy diófa nőtt ki a helyén, vagy legalábbis annak közelében kellene megkeresni. Jelenleg magánterület, egy hétvégi házhoz tartozó szőlőskertben található. A kút pontos helyének tisztázása egy további, jövő évre tervezett egyesületi expedíció része, addig igyekszünk a korábbi kutatások irataiból és a még fellelhető történelmi forrásokból tájékozódni. Amennyiben a nagyszőlősi várkút előkerülne, kitisztítása és régészeti feltárása lenne az utolsó esély arra nézve, hogy a Kapisztrán-ereklye előkerüljön. Ennek fejleményeiről tájékoztatni fogjuk a nyilvánosságot, most azonban nem tehettünk egyebet a látottak fényképes és rajzos dokumentálásánál.
Nagyszőlősi kutatóutunk az egyesületi szórványprogram keretében, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg.
Hetzmann Róbert
Képek: Izing Máté
Magyar Patrióták Közössége © 2017. március 12.
Felhasznált irodalom:
Karácsonyi János: Szt. Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig, II. kötet. Budapest, 1924.