Április 11-én pénteken 18 órakor kezdődő könyvbemutatónkra a belépés díjtalan, és regisztrációhoz kötött (ide kattintva tud regisztrálni). A könyvet a Jogar Alapítvány honlapjáról lehet megrendelni (kattintson!).

– Nemrég érkezett haza a Partiumból, ahol három helyszínen ismertették legújabb, Érmellékről írt kötetét, azóta pedig egymást követik az anyaországi könyvbemutatók. Milyen Az Ér mellékén visszhangja?

– Egyértelműen kedvező – persze az sem véletlen, hogy elszakított területen, ezen belül is Erdélyben, ill. az „alapjaiban érintett” Partiumban történt érdemi reagálás. A Csíkszeredában megjelenő Székelyföld februári számában a kiváló, sok kötetes, neves erdélyi magyar író, Hegedűs Imre János írt igen szép, értő és alapos méltatást a könyvről, a Partiumban pedig a Liget című, öt erdélyi lap mellékleteként megjelenő kulturális havilap januári száma számára egy fiatal lelkész-író, a három kiváló kötettel büszkélkedő, Nagyvárad közelében élő Fábián Tibor készített velem egy hosszabb interjút érmelléki benyomásaimról, az út tapasztalatairól, a szociográfia kapcsán levonható társadalmi és nemzetpolitikai következtetésekről és egyéb fontos kérdésekről.

– Azt nyilatkozta, hogy az Érmellék mélyen magyar tájegység. Akad jó néhány vidékünk, amelyről ez elmondható, miért különleges mégis az Ér folyócska melléke?

– Több szempontból is az. Talán elsősorban azért, mert jól kitapintható módon, számos tapasztalat által alátámasztottan érezhető errefelé, hogy itt ringott a Partium magyar szellemének bölcsője – a közhittel ellentétben nemcsak és talán nem is elsősorban Ady, de Kölcsey és Kazinczy vidéke, szülőföldje ez, de az is tény, hogy nagyságának és lélekszámának arányában nincs még egy magyarlakta tájegység, amely ennyi kiválóságot adott volna a hazának, a nagyszerű 19. századi prózaíró Kuthy Lajostól Zelk Zoltánig, a tudós Fényes Elektől a még felfedezésre váró költő Számadó Ernőig, de említhetném a csángókat kutató Mikecs Lászlót éppúgy, mint a sajna, szinte teljesen elfeledett Szentmihályi Szabó Mária írónőt, a 2007-ben elhunyt nagyszerű református püspököt, Csiha Kálmánt vagy éppen az Irinyi-fivéreket, Jánost és Józsefet egyaránt… És még egy fontos adalék: Jókai érmelléki magyar famíliáról, a Bujanovics-testvérekről mintázta A kőszívű ember fiait…

– Az Érmellék (egyik) főhelye, Érmihályfalva Soprontól és Kézdivásárhelytől – a magyar szállásterület két szélétől – egyaránt 500 kilométerre található közúton. Úgy is mondhatnánk, hogy középen van, mégis alig ismert. Mi lehet ennek az oka?

– Érmellék, noha északkeletei irányban úgy simul rá színmagyar tömbként a trianoni határra – Illyés Gyula szép hasonlatával –, mint kenyérre a héja, mégis jócskán, szinte teljesen kiesik az anyaországból Partiumba-Erdélybe járó, ugyan örvendetesen szaporodó, de váltig nem túl tájékozott utazósereg útvonalából. A Nagyvárad–Királyhágó–Kalotaszeg–Kolozsvár–Székelyföld–Gyimes „divatútvonal” elég jelentékeny távolságra húzódik innen, észak felé jókora kerülőt kéne tenni – más kérdés, mennyire megérné… A tájékozatlanság mellett a „pr” szinte teljes hiánya is tehet erről, alig van némi hírverés, valamicske propaganda az Érmelléket illetően, aminek sok oka lehet, de mint állapot, úgy érzem, egyre tarthatatlanabb. Talán ez a kötet is segít valamicskét…

– Az errefelé meglapuló szellemi energiáknak volt még egy csodálatos felszínre törése a 20. század derekán. Ön mint aki rendszeresen foglalkozott 1956-tal, a forradalom és szabadságharc kutatójaként hogyan értékeli az Érmihályfalvi Csoport jelentőségét?

– Állítom, hogy az elszakított területeken ’56 szíve ezen a vidéken dobogott a legerősebben és a leghangosabban. Erdélyben vagy a Bánságban ugyancsak számottevő volt, de e téren akár a Felvidéket, akár Kárpátalját is hozzászámítva véleményem szerint egyértelműen Érmellék viszi el a prímet. Az úgynevezett Érmihályfalvi Csoport, nem csekély mértékben 1956 egyik legnagyobb hősének, a mártírhalált halt Sass Kálmán nagytiszteletű úrnak köszönhetően, 1956 eszmeiségének egyik legjelentékenyebb képviselőjének nevezhető, Sass Kálmán alakja, egész életútja méltó arra, hogy legújabbkori magyarok legnagyobbjai között tartassék számon. Számomra külön óriási, életre szóló megtiszteltetés volt, hogy a könyv érmihályfalvi bemutatóját az Ő templomában, az Ő szószékéről tarthattam meg…

– Győzelemre áll-e az Érmellék a megmaradásért vívott küzdelemben?

– Nem áll rosszul, úgy látom. Tömbmagyar mivolta jószerével sértetlen, tartása megvan, noha az elvándorlás aggasztónak tűnhet, a tudatosság és az elképesztő mélységű és magasságú szellemi-kulturális mögöttes megfelelő alapokat nyújthat. Sokkal. de sokkal jobban oda kellene figyelnünk rá. Ez a „kis Székelyföld”, miként meg is írtam…

– A könyv megszületését megelőzte egy szociográfiai felderítő út, melyik ott szerzett élményét emelné ki?

– Több is van, a legnagyobb élményt, egyféle szépséges holtversenyben Szalacs, a sződemeteri Kölcsey-központ és Érmellék egész szellemi, sajátságos szépségben mélyen magyar univerzuma jelentette…

– Fiume, a lengyel Szepesség, Arad-hegyalja, Szerémség, Sáros, Moldva és a Fekete-Körös-völgy feldolgozása után következett az Érmellék – a Domonkos-szociográfiákból egy „rejtett sorozat” kezd kirajzolódni. Melyik elszakított magyar területről várhatjuk következő művét?

– Maradunk a Partiumban – egyetlen falu, egyetlen magyar település szocigráfiája lesz, mint a klasszikusoknál volt Tard vagy éppen Magyarózd: a Nagyszalonta és Nagyvárad közötti, különleges sorsú és egészen rendkívüli módon mártírfalunak mondható Mezőbikács múltja és jelene lesz a vizsgálódás tárgya – hamarosan. És nemsokára jön majd a kötet is…

B. Á. / Patrióták

A könyvet a Jogar Alapítvány honlapjáról lehet megrendelni (kattintson!).