– Felderítőút nélkül szociográfia nem lehetséges, ez a lelke – vallja Domonkos László, aki a műfaj igazi mestere, mintegy tucatnyi könyve született már az elszakított területekről. A szerző azonban határozottan úgy véli, hogy a szociográfia magányos műfaj, s bár a segítők szerepe nagyon fontos, nem hisz abban, hogy csoportosan is jó művet lehet írni egy-egy tájegységről.

Az írót a Jogar kiadásában megjelent legújabb könyve, Az Ér mellékén című kötetről Hetzmann Róbert, a Patrióták elnöke kérdezte a Patrióta esték legutóbbi összejövetelén. Domonkos László szerint a jó szociográfia titka, hogy a helyi erőket kell meghallgatni, a „szent őrülteket”, mert ők a hiteles források. – Emellett természetesen elengedhetetlen a szakirodalom ismerete, melyet már az indulás előtt fel kell dolgozni – mondta az író.

Az Érmellék vizsgálatára térve az író felidézte a helyszíni benyomásait, rámutatva arra, hogy mindig a váratlan események viszik el valamilyen irányba a vizsgálódást. Az Érmelléken is voltak ilyen pillanatok, például amikor Szekerestanyán, az Ér forrásánál járt a csapat. A tájegység névadó folyójának eredete sajnos egy dögtemető lett, lent a faluban egy lélek sem volt, ám hirtelen előkerült egy idősebb és egy fiatalabb asszony, a megható találkozás pedig hamarosan egy asztal melletti beszélgetéssel folytatódott, amelynek részletét a szerző fel is olvasta.

Domonkos László kiemelte: az Érmellék a Partium magyar szellemiségének forrásvidéke, messze nem csak Ady, Kazinczy és Kölcsey okán, akik ezen a tájékon születtek. Itt vert a leghevesebben a külhoni ’56 szíve, ami elsősorban az Érmihályfalvi Csoport mozgolódásának köszönhető – az ő történetük külön fejezetet kapott a könyvben. Hetzmann Róbert közbevetve elárulta, hogy interjút terveztek készíteni a Szabadságra Vágyó Ifjak egyedüliként életben lévő tagjával, Török Lászlóval, ám mire a felderítőút pénzügyi fedezete rendelkezésre állt, sajnos az idős úr már nem tudott vendégeket fogadni, és azóta már el is hunyt, ráadásul egy időben ment el az utolsó Corvin közi hőssel, Varga Jani bácsival.

A beszélgetésen szó esett az Érmellék „kis Székelyföld” jellegéről is, ami alatt Domonkos szerint elsősorban a tömbmagyarságra jellemző viszonyok értendők, ahol még a szinte egyetlen román falu kocsmájában is magyarul beszélgetnek az emberek. Az érkenézi italboltban tett látogatás kapcsán az író még egy kulisszatitkot megosztott hallgatóságával: – Az első út mindig a kocsmába vezet – oda kell betérni, beszélgetni az emberekkel, mondta Domonkos László a közönség derültségére.

A rendezvény végén Domonkos László elárulta, hogy a közeljövőben újra útra fog kelni, de a Partiumot nem hagyja el. A következő felderítőút a Patrióták szervezésében készülődik, célpontja pedig Mezőbikács, a Nagyvárad és Nagyszalonta között félúton található mártír falu, amely szembeszállt a kommunista rendszerrel, amiért kegyetlen büntetésben részesült. Ha minden a tervek szerint alakul, az új könyv még ebben az évben érkezik.

Patrióták.hu Sajtó

(Kép: Szolnoki Dániel / Polgárok Háza)

A könyvet a Jogar Alapítvány honlapjáról lehet megrendelni (kattintson!).