Vándorkiállítás

Huszár András, a kiállítást szervező történelemkutató köszöntőjében kiemelte: az utókor erkölcsi kötelessége a megemlékezés, hogy az elfeledett hősökből újra megbecsült hősök lehessenek. „Köszönet illeti a Zalai Magyar Nemzeti Szövetség és a Rákóczi Szövetség Zalaegerszegi Szervezetének elnökét, Paál István urat, hiszen nélküle nem sikerült volna megszervezni a kiállítás Nagykanizsára hozatalát. Ez szintén igaz Czupi Gyula úrra, a Halis István Városi Könyvtár igazgatójára és kollégájára, Musztács Krisztián úrra is” – mondta.

Elsőként Bizzer András, Nagykanizsa alpolgármestere szólt a megjelentekhez, méltatva a hősöket, külön is megemlékezve a nagykanizsai születésű Sebő Ödönről, aki a „halálraítélt zászlóalj” élén Erdély ezeréves határait védte 1944-ben.

Hetzmann Róbert, a Patrióták elnöke beszédében felidézte, hogy a kommunista diktatúrát megelőzően a hősök kultusza a mindennapok részét képezte, szabadságharcos nemzetként hozzá tartozott a kultúránkhoz. „Az idők azonban nagyon megváltoztak. A szovjet szuronypuskák árnyékában a hatalmat magához ragadó, internacionalista kommunisták a magyar hősök emlékünnepét betiltották, az igazi hősök kultuszát pedig eleinte mellőzték, majd egyenesen tiltották. Helyettük a proletárdiktatúra gonosztevőit, az országot az ellenség kezére játszó illegális kommunistákat állították a társadalom elé példaképül” – mondta.

„1990 után és azóta is szüntelenül a lelki-szellemi roncstársadalmi létállapotból kell a nemzetnek önmagát kihúznia, mondhatni, a saját hajánál fogva. Hazatalálni a gyökerekhez, múltjához, belső lényegéhez. Ez a folyamat nem lehetne teljes a hősök emlékezetének újjáélesztése nélkül” – hangsúlyozta Hetzmann Róbert. Az elnök beszédét a tavaly elhunyt Wittner Mária, a kiállításunk által bemutatott tíz hős egyikének gondolataival zárta: „A zászlót vinni kell. Soha egyetlenegy percig ne hagyjuk a földön heverni. A zászlót vinni kell, hittel vinni kell.”

A megnyitó ünnepség idején a murakeresztúri Zrínyi Kadétok Hagyományőrző Egyesület fiataljai álltak díszőrséget, a tárlatot pedig Gredics Péter hagyományőrző második világháborús és 1956-os, eredeti fegyverekből, katonai relikviákból álló magángyűjteménye tette még korhűbbé.