Két év elteltével újra a jó palócok földjére látogattak a Magyar Patrióták Közössége tagjai. Október 6-i egynapos szakmai kirándulásunk célja a felvidéki Ipolybalog szentkoronás templomának és életigenlő közösségének felkeresése, valamint a Mátraalja államalapításkori műemlékeinek bejárása volt.
Különjáratú autóbuszunkkal a kora reggeli órákban indultunk Budapestről egyenesen az Ipoly völgyébe. A trianoni határt Ipolyságnál léptük át, ahonnan – híd nem lévén – még mintegy húsz kilométert kellett kanyarognunk a palóc folyó mentén, hogy elérjük a határ túloldalára került Ipolybalogot. A Nagykürtösi járáshoz tartozó nyolcszázötven lakosú, csaknem színmagyar falu plébánosa, György Ferenc a település szélén álló középkori templomnál várta csoportunkat.
Az Árpád-kori falusi templomot régi kőfal veszi körül, amin a Millennium évében (1896) faragott, napjainkban is példásan karbantartott míves kapun vezet be az út. 1301-ben, az Árpád-ház kihalása után a cseh II. Vencel király szerette volna megszerezni fiának a magyar trónt. Amikor ez átmenetileg sikerült is, 1304-ben a koronázás után a király titokban elhagyta Budát a koronázási jelvényekkel együtt. A Prága felé siető kíséret 1304. augusztus 14. éjszakáját Balogon töltötte, a Szent Koronát pedig a ma is álló Szent Miklós-templomban, a szószék alatti vakablakban helyezték el.
Ipolybalog Szent Miklós-temploma, csúcsán a Szent Koronával
Ezt a rendkívüli alkalmat a helyiek soha nem feledték: a pozsonyi koronázótemplom és a jászberényi nagytemplom mellett az ipolybalogi egyike a Kárpát-medence azon szakrális épületeinek, melyek tornyát a Szent Korona másolata ékesíti. Ahányszor a templomot újjá kellett építeni, a Szent Koronát mindig visszahelyezték az őt megillető helyre. Így cselekedtek 1979-ben is, vállalva hitüket és nemzetüket a csehszlovák kommunista hatalom rosszallásával szemben. 2005 óta nemcsak a templom tornyán, hanem az egykori szószék alatti vakablakban is megcsodálhatjuk államiságunk legfőbb jelképét, utóbbi helyen ráadásul a Szent Korona egyik legpontosabb hiteles másolatát őrzik.
A templom megtekintése után átballagtunk a közeli temetőbe, hogy a nemzeti gyásznap alkalmából elhelyezzük a Magyar Patrióták Közössége koszorúját az Aradi Vértanúk emlékére. A főhajtást követően elénekeltük a Himnuszt, majd György Ferenc atya közreműködésével közös imát mondtunk a magyar hősökért. Kiránduló csoportunk az Ipolybalogon eltöltött idő alatt meggyőződhetett arról, hogy a sok megpróbáltatás ellenére az Ipoly völgyében élők továbbra is megmaradtak jó palócoknak.
A legbátrabb városnál, Balassagyarmatnál ismét visszatértünk az Ipoly bal partjára, majd hosszú, de festői nógrádi utakon kanyarogva elértük a Mátrát. Ebédünk elfogyasztását követően sorra vettük a Mátraalja államalapításkori műemlékeit: a feldebrői altemplomot, Tarnaszentmária templomát, végül az abasári egykori királyi és egyházi központ méltatlanul kezelt maradványait, melyet idén nyilvánítottak történelmi emlékhellyé a Magyar Patrióták Közössége javaslatára. Feldebrőn Kiss József gondnok személyében már ismerőst köszöntöttünk, akitől az évezredes falak között szakszerű és érdekfeszítő idegenvezetést kaptunk, amiért ezúton is köszönetet mondunk.
A kicsiny Tarnaszentmária ódon temploma után a jóságos Aba Sámuel hajdani királyi és egyházi központja, az abasári Bolt-tető következett. Szégyenérzet tölt el bennünket, amiért Aba Sámuel mintegy ezer évvel ezelőtti székhelye méltatlanul, mondhatni parlagon hever. A kommunista rendszerben a régészeti terület egy részét beépítették: a Bolt-tetőn ma egy lerobbant, ormótlan művelődési ház éktelenkedik, egy kockaházat ráadásul magára a régészeti lelőhelyre is sikerült ráépíteni. A történelmi emlékhely rang megszerzése remélhetőleg elmozdítja Abasár ügyét a holtpontról, és talán végre sor kerülhet az igen fontos államalapításkori régészeti együttes feltárására.
Abasár a mátrai borvidék részeként nemcsak az Aba nemzetség örökségéről és páratlan természeti szépségeiről, hanem kitűnő borairól is híres. A romkert bejárása után le is ereszkedtünk a Bolt-tető oldalába, a történelmi emlékhely mélye ugyanis kiváló borokat rejt. Az abasári borászok egyike, Major Levente azzal tűnt ki a mátrai szőlősgazdák közül, hogy a minőséget választotta a mennyiség helyett. A gondos, kímélő tájgazdálkodás eredményeként ma már első osztályú éttermekbe is szállít a Sár-hegy oldalában termő nemes nedűből. A helyi gazdaság pártolását szívükön viselő Patrióták nagy megelégedéssel vettek részt Major Levente borkóstolóján, ami a kiváló mátrai borok megízlelésén felül valódi intellektuális élményt jelentett számunkra.
Borkóstoló Abasáron
Szakmai kirándulásunk utolsó mozzanataként este megkoszorúztuk Aba Sámuel király Abasár központjában felállított szobrát, majd kiránduló csoportunk a főváros felé vette az irányt. Útközben nem mulasztottuk el felidézni, hogy a határok nélküli Palócföld álma éppen nyolcvan esztendeje, 1938. november 2-án az első bécsi döntés következtében megvalósulhatott.
A kirándulás a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósulhatott meg, amiért ezúton is köszönetünket fejezzük ki.