Szeptember utolsó szombatján a Magyar Patrióták Közösségének húsz fős csoportja vetette bele magát a gyönyörű, szelíd és mégis vadregényes, dimbes-dombos nógrádi tájba. Túránk célja a csapatépítésen túl három nógrádi vár, Salgó, Somoskő és Fülek felkeresése és megismerése volt – utóbbi kettő bár a nógrádi táj szerves részét képezi, sajnos jelenlegi határainkon túl, a felvidéki oldalon található.
A kora reggeli indulást követően szerencsésen megérkeztünk a Cserhát északkeleti vonulatában, a Karancs és a Medves közötti völgyben fekvő Somoskőújfalura, túránk kiindulópontjára. Somoskőújfalut „hazatért falunak” is nevezik, hiszen a trianoni békediktátumot követően ez a színmagyar falu is határon túlra, csehszlovák megszállás alá került. A magyar fél sikeres diplomáciai lépéseinek hatására – melyben kulcsszerepet játszott Krepuska Géza pesti orvosprofesszor, aki jelentős birtokkal, bazaltbányával is rendelkezett a környéken – 1924. február 15-én a Népszövetségi Tanács döntésének köszönhetően a szomszédos Somoskővel együtt visszatérhetett az anyaországhoz.
Gyönyörű erdőkön keresztül, hatalmas, fenséges bükkösökben vezetett az utunk Salgó vára felé, melyet azonban mielőtt elértünk volna, kis kitérővel ellátogattunk a vártól déli irányban található Boszorkánykő látványos sziklatömbjéhez. Az érdekes vulkáni képződménynél már csak az innen szemünk elé táruló panoráma volt lenyűgözőbb. Szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk, így messzire elláthattunk a kilátópontnak is tökéletes helyről. A már karnyújtásnyira levő vár is feltűnt előttünk, így kis pihenőt követően folytattuk is utunkat. Salgó vára büszkén áll a Medves-fennsík szélén kiemelkedő, 625 méter magas sziklaszirten. Innen még káprázatosabb kilátásban volt részünk, körös-körül szemügyre vehettük a környező Karancs és Medves vonulatait, a nógrádi erdőségeket a távolabbi Mátra, Bükk, és Börzsöny hegyeinek koszorújában. Szemközt pedig feltűnt mintegy a Salgó várának ikertestvéteként túránk következő célpontja, a hasonló felépítésű, kiemelkedő szirtre épült Somoskő vára. A 13. században épült salgói vár több mint négy évszázada, a török kiűzése óta romosan áll, de ma is a nógrádi táj egyik ékessége.
A vár körbejárása, a kilátásban való gyönyörködés és néhány csoportfénykép elkészítése után folytattuk utunkat Somoskő felé, hiszen túránk fele még előttünk volt. A somoskői vár szomorú különlegessége, hogy bár Somoskő települése 1924-ben hazatért, az új határt a falu felső végében őrködő vár alatt húzták meg, így ma is Szlovákiához tartozik. A trianoni határok abszurditásának egyik kirívó példája, hogy egészen 1999-ig a faluból csak 20 kilométeres kerülővel lehetett ellátogatni a várba… Szerencsére azonban a határ ma már nyitott, és mintha nem is létezne, úgy léptünk át rajta, csupán a jegypénztár euróban kiírt árai emlékeztettek arra, hogy egy másik állam területén járunk. Még mielőtt azonban a várba léptünk volna, megkoszorúztuk Krepuska Géza magyar területen álló emlékművét, fejet hajtva a nemzetéhez hű orvosprofesszor előtt, aki tanúbizonyságot tett arról, hogy a töretlen hit és az abból fakadó tettek a legnehezebb időkben is kiutat és felemelkedést jelenthetnek a nemzet számára.
A somoskői várat a salgóihoz hasonlóan a Kacsics nemzetség építette a 13. században. A török 1554-ben elfoglalta a környező Salgó és Fülek várait, Somoskő azonban még közel 20 évig dacolt a túlerővel szemben. Sorsát a Rákóczi-szabadságharc utáni császári várrombolás pecsételte meg. Azóta nem épült újjá, ennek ellenére ma is meglehetősen szép állapotban, rekonstruált délnyugati tornyával látványosan emelkedik a település fölé. A vár után még ellátogattunk a somoskői várhegy északi oldalából kihajló, 8-9 méter magas világhírű bazaltorgonához, mely a terület egykori vulkáni működéséről tanúskodik.
Kellemesen elfáradtunk és meg is éheztünk, hiszen a nap már jócskán túljutott delelőjén, amikor a somoskőújfalui fogadóba értünk, ahol a bőséges, finom ebéd minden fáradságért kárpótolta a társaságot.
Újult erővel, de immár buszon ülve folytattuk utunkat a 12 kilométerre északra fekvő, magyar többségű Fülek felé, ahol Palócföld legnagyobb vára található, mely a salgói és somoskői várhoz hasonlóan egy vulkáni bazaltkúpra épült. A füleki várat 1682-ben vette be nagy veszteségek árán a török-kuruc sereg, mely után a török a várat felrobbantotta és azóta is csak a romjai láthatók. A nagy terjedelmű vár sziklába vájt falainak jelentős része azonban máig fennmaradt. Kiemelkedik az egykori birtokosról elnevezett hatalmas, ötszögletű Bebek-bástya, mely a vár legépebben fennmaradt része, és ahol az egyes szinteken a vár történetének különböző korszakait bemutató színvonalas kiállítást is megtekintettük. Jó volt látni, hogy néhány apróbb megkérdőjelezhető állítástól eltekintve nem erőltették a látogatóra a Szlovákiában megszokott, erősen egyoldalú és elferdítő történelemértelmezést.
A túra lezárásaként egy füleki vendéglátóhelyen jó hangulatban beszéltük meg élményeinket, és mindannyian egyetértettünk abban, hogy túránk minden tekintetben nagyon jól sikerült, a jövőben pedig még több hasonlót fogunk szervezni.
(Fényképezte: Csordás Gergő)
K.G. / Magyar Patrióták Közössége © 2019.10.07.
A kirándulás a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósulhatott meg, amiért ezúton is köszönetet mondunk.