A szeptemberi Patrióta est két meghívott előadója, Babucs Zoltán hadtörténész és Köő Artúr történész a közönséget is bevonva boncolta a több száz éve aktuális témát, az erdélyi román térfoglalás folyamatát, középpontban Erdély utolsó színmagyar katonai temetőjének szemünk előtt zajló elrománosításával.
A nyár elmúltával, szeptember 19-én csütörtökön este 6 órakor folytatódott a Magyar Patrióták Közössége immár hagyományosnak mondható és egyre népszerűbb rendezvénysorozata, a Patrióta esték.
Babucs Zoltán szerint az Úz völgyi magyar katonatemető önkényes elrománosításával a románok gyakorlatilag egyoldalúan felrúgták a magyar-román hadisíregyezményt, amit eleve csak a magyar fél vett komolyan. Míg Magyarország több, mint négyszáz román katona sírját állította helyre az elmúlt években magyar területeken, addig a románok magyar hadisírok feldúlásában, keresztek kidöntésében, magyar nyelvű feliratok eltűntetésében „jeleskedtek” leginkább. A románok eljárása azért is felháborító, mert az Úz völgyi temető esetében okiratokkal lehet igazolni, hogy oda románokat nem temettek. „1917-ben az ellenfél elesett katonáit az akkori határ túloldalán temették el, így ott román, szerb vagy olasz hadisír nem lehetett, tehát nem igaz, hogy nemzetközi a temető” – hangsúlyozta Babucs Zoltán, aki szerint a magyar katonai emlékhely elrománosításában a telekkönyvi spekuláció is szerepet játszott.
A történész olyan érdekességeket is megemlített, minthogy a katonai temetőben zajló munkálatokról nemcsak a magyar, hanem a német és az osztrák felet sem értesítették, akik ennek ellenére mégsem, akik ezt furcsa módon nem tették szóvá, noha közismerten érzékenyek a saját hadisírjaik gondozására. Mivel a hadisíregyezmény a viszonosság elvén alapul, így nincs szankció a megállapodást megszegő féllel szemben. Az Úz völgyi törvénytelen temetőfoglalás kapcsán Babucs Zoltán nem hallgatta el a Hargita megyei önkormányzat és a csíkszentmártoniak felelősségét sem, hiszen tudniuk kellett a dormánfalviak szándékáról, azonban könnyelműen bíztak annak elmaradásában, ami azért nagy felelőtlenség, mert ez volt az utolsó színmagyar katonai temető Erdélyben.
Köő Artúr, a dualizmus korának, azon belül is kiemelten a nemzetiségi oktatáspolitika és az erdélyi románok történelmének kutatója áttekintette az elmúlt százötven esztendő román terjeszkedését Erdélyben, kitérve a gyulafehérvári események egyoldalúságára, a két háború közötti erőszakos identitásépítésre és a „kicsi magyar világ” utáni megtorlásokra. A történész adatokkal bizonyította, hogy a románok Erdélyben néhány évszázadon belül „a fejünkre nőttek, elsősorban a magas termékenység és a migrációs invázió következtében.”
A beszélgetés második részében a hangsúly a szintén több száz éve zajló módszeres román történelemhamisításra tevődött át. Köő Artúr állításról állításra cáfolta azokat a román kinyilatkoztatásokat, melyekkel állítólagos korai ittlétüket akarják alátámasztani. A történész ugyanakkor rávilágított a vágyvezérelt román történetírás lépéselőnyére: egyetlen történettudományi munka sem jelenik meg ma Romániában, aminek ne lenne angol változata. A román mítoszok nem csak a történelemkedvelők számára adnak muníciót, hanem ezek képezik alapját az iskolai tananyagnak, a dákoromán kontinuitás elméletét alátámasztó legújabb bestsellerekről és televíziós sorozatokról nem is beszélve.
Mindkét előadó egyetértett abban, hogy a magyar ifjúság hazafias szellemben való nevelése lenne a megoldás, ám a nemzeti szellemű oktatás sajnos még várat magára Magyarországon. A helyzet súlyosságát érzékelteti, hogy a magyarországi hatodikosok történelemkönyvében Hunyadi románként szerepel. Babucs Zoltán szerint időközben már fel is nőtt egy nemzetietlen korosztály, és ha nem fordítjuk meg a folyamatot, egy idő után többségben lesznek a kozmopoliták. Emellett az előadók dicsérték a nemrégiben megindult haderőfejlesztést, ami súlyt ad a magyar külpolitikának. Az úzvölgyi katonai temető kapcsán is megfogalmazódott egy előremutató ötlet: Köő Artúr szerint a szervezett erdélyi csoportoknak, de különösen a Határtalanul-programban részt vevő iskoláknak kötelező jelleggel fel kellene keresniük a temetőt egy koszorúzás, megemlékezés erejéig. A magyar szalagos koszorúkkal díszített temető így a magyar megmaradás szimbólumává válhat.
A beszélgetés fő tanulsága, egyben legfontosabb üzenete az volt, hogy nem elég szóban elítélni a magyar nemzetet érő támadásokat, hanem tettekkel is ki kell állni a határon túli nemzettársaink mellett. Jól mutatja az est hangulatát, hogy a hivatalos program befejezése után szinte minden résztvevő tovább maradt a helyszínen, hogy ízletes erdélyi falatok és néhány korsó sör társaságában még kötetlenebb formában elmondja véleményét a témáról, vagy csak egy jót beszélgessen hasonlóan gondolkodó patrióta fiatalokkal.
F.A. / Magyar Patrióták Közössége © 2019.10.03.
Fényképezte: Somogyi György