A Muravidék számos egyházi műemléke közül kiemelkedik három, XIII.-XIV. századi templom. A nagytótlaki, mártonhelyi és bántornyai templomok a román és gótikus vidéki építészet különleges példái. Bár ma már mindhárom település szlovén lakosságú, épített örökségük által a magyar művelődéstörténet szerves részét képezik.
A nagytótlaki Szent Miklós kápolna
Magyarszombatfa irányából a magyar határtól mindössze 5 km távolságban, egy dombtetőn lévő legelő közepén, kisebb facsoport mellett áll immár nyolc évszázada a Muravidék talán legérdekesebb temploma.
Nagytótlak (Selo) első említése a XIV. században történik, de a határában emelkedő templomot a XIII. századra datálják. A falut eredetileg csak Laknak, Lakszentmiklósnak (Lak Sancti Nicolai) nevezték. A templom alaprajza majdnem tökéletes kör, egyedül a félköríves szentély bontja meg egységét. A kora középkor Magyarországára különösen jellemzőek a körtemplomok (görög eredetű latin kifejezéssel: rotunda ecclesia), hazánk számos pontján találunk hasonlót. Feltételezések szerint hajdan egy nagyobb kolostoregyüttes részét képezhette.
A rotunda téglából épült, tetejét fazsindely borítja. Visszafogott, de szemgyönyörködtető külső megjelenése, keskeny, félköríves záródású ablakai, finoman kirakott plasztikus tégladíszítései a román kor jellegzetességei. Belsejét néhány freskó és ülőfülke díszíti. XV. századi gótikus oltára ma a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének értékes kincse. 1846-ban egy rosszul sikerült restaurálás során került helyére a ma látható barokk oltár. Az 1956-os átfogó rekonstrukció során a korábbi átépítés hibáit sikerült korrigálni, így ma már a körtemplom építészetileg a hiteles, Árpád-kori képét láthatjuk.
A mártonhelyi Szent Márton templom
A Muraszombattól 4 km-re északra található nagyközség főutcáján, közvetlenül a forgalmas főút szomszédságában már messziről feltűnik a magas templomtorony.
Egy belső feliratszalag tanúsága szerint 1392-ben emelték gótikus stílusban. A fehérre meszelt, egyhajós épületet a kor szokása szerint keletelték. A nyolcszög-íves szentély csúcsíves ablakai jellegzetes gótikus mintázatot mutatnak, a román stílusra jellemző keskeny ablakoknál lényegesen több fényt engednek a hajóba. Freskóit Aquila János készítette, köztük egyik legértékesebb a déli fal külső oldalán található Szent Kristóf, az utazók védőszentje mára már kissé megkopott ábrázolása. A belső terét díszítő számos alkotás közt felfedezhetjük Aquila önarcképét is, ebből az ábrázolásból alkothatunk némi fogalmat a festő kinézetéről.
Maga a falu egy 1365-ös levélben uradalmi központként szerepel, már akkor is vendek lakták. Itt maradt fent az első írásos vend nyelvemlék: az Martyánczi énekeskönyv. A falu régi elnevezése ugyanis Martyáncz volt, később, templomának védőszentjéről magyarosították Mártonhellyé.
A bántornyai Szűz Mária Mennybemenetele templom
A nagyközség Muraszombat és Lendva közt félúton, a Lendva-patak partjánál terül el. Árpád-kori temploma a falu délkeleti felében emelkedik.
Alapításának pontos körülményei nem ismertek, feltehetően a Bánffy család építtette a tatárjárást követően, eredetileg román stílusban, de későbbi bővítések révén a gótika hatása is felfedezhető. Belépve a templomba egy tágas hajóba érkezünk, melyből kelet felé nyílik a keskenyebb szentély. A kettőt elválasztó fal két oldalára két mellékoltár került.
Gazdagon díszített belső terét Aquila János festette, aki a környék elismert mestere volt a XIV. században. A ma Ausztriához tartozó Regedén (Bad Radkersburg) született, több építkezésen vett részt, mire kitanulta a mesterséget. Festeni csak később kezdett, de hamarosan Nyugat-Magyarország számos templomát rá bízták. Ma négy ország (Magyarország, Horvátország, Szlovénia, Ausztria) osztozik életművén, leghíresebb képei a veleméri, nagytótlaki, mártonhelyi, bántornyai illetve az osztrák fölöstömi (fürstenfeldi) templomokban láthatók.