A fejfaállítás szokása különleges szellemi és tárgyi öröksége nemzetünknek, melynek kutatását egyesületünk megalakulása óta fontosnak tartja. Május 12-én a Pest megyei Dabason elnökségünk nyilatkozatot fogadott el a magyar fejfás temetők védelméről, melyben összegeztük elvi célkitűzéseinket és konkrét javaslatainkat. A Magyar Patrióták Közössége azt szeretné, ha a helyi önkormányzatok a területükön található fejfás temetőket megörökítenék, megőriznék és a hozzájuk kapcsolódó hagyományt felelevenítenék.
Elnökségünk dabasi látogatása során találkozott a kisváros polgármesterével, Kőszegi Zoltánnal, aki beszámolt a településhez tartozó Gyón fejfás temetőjének megóvása érdekében tett erőfeszítésekről. A gyóni kopjafás temető, ahová egykor az evangélikus és a református lakosság temetkezett, ma már nincs használatban, mégis százas nagyságrendben maradtak meg autentikus sírjelek. A temetőről pontos felmérés készül, majd az oszlopos és gombos fejfákat elszállítják restaurálni, hogy a konzerválást követően visszahelyezzék eredeti helyükre. A munka a református gyülekezet és helyi civil szervezetek, elsősorban a Trafik Kör Kortárs Művészeti Egyesület és a Fiatal Műemlékvédők Egyesülete bevonásával zajlik. Kőszegi Zoltán polgármester elmondta, hogy egyetért a nemzeti fejfavédelmi tervvel. A Magyar Patrióták Közössége a gyóni temető rekonstrukcióját mintaértékű programnak tartja.
 |  |
A temető bejárását követően az elnökség kihelyezett ülést tartott a dabasi Dinnyés-Gombay-kúriában, a Fiatal Műemlékvédők Egyesülete székhelyén, amely során a testület határozatot fogadott el a magyar fejfás temetők védelméről. A nyilatkozatként közzétett dokumentum célja, hogy a fejfás temetők védelmének elveit összegezze és általánosan elfogadottá tegye. A nyilatkozat kiemeli, hogy „a fejfás temetkezési kultúra különleges szellemi és tárgyi öröksége nemzetünknek, melyet népünk még a messzi Keletről hozott magával.” Mivel ez a kincs egyelőre alig ismert, elsődleges cél az ismeretterjesztés, elsősorban az oktatás és a népnevelés eszközeivel.
A Dabason megszövegezett határozat azért nagy jelentőségű, mert a Magyar Patrióták Közössége másfél éves kutatómunkája és a szakirodalom alapos tanulmányozása áll mögötte. Ennek során sikerült tisztázni alapvető kérdéseket, így például azt, hogy a fejfaállítás szokása bizonyíthatóan nem halt ki, ugyanis akadnak még olyan települések, ahol él az ősi hagyomány. Fontos mérföldkő annak felismerése, hogy a fejfás temetkezési kultúra egyszerre tárgyiasult és szellemi örökség, így megóvása komplex szemléletet igényel. Ebből következik, hogy nem csak a dokumentálás és a megőrzés fontos, hanem a hagyomány életre keltése is hangsúlyos eleme védési programunknak. A határozat kimondja továbbá, hogy minden fejfa egyedi érték és – a mögöttes örökség tartalmából eredően – vallási kegyelet tárgya.
Töltse le a határozatot!
A fejfák ügyében egyesületünk folytatja a kutatómunkát, különösen annak tükrében, hogy a Dabason elfogadott határozat nem ad útmutatást konzerválás elveit és módszereit illetően. A módszertani kérdéseket az elnökség egyelőre szándékosan nyitva hagyta, megválaszolásukhoz további munkára és a lehetőségek tanulmányozására van szükség.
A fejfákat régen többnyire a faluban élő ezermesterek, barkácsok készítették tölgyfából vagy akácból. Ma már a legtöbb helyen nem állítanak fejfákat, szerepüket a műkőből készült síremlékek vették át, melyek ugyan maradandóbbak, ám szépségükben meg sem közelítik az átlagosan 80 évet kibíró fát. Tartunk attól, hogy ha most nem sikerül megvédenünk e magas értéket képviselő kulturális örökséget, akkor a jövő nemzedék már csak egykori szakkönyvekből olvashat a magyarság különleges, helyi hagyományokat követő temetkezési szokásairól. A fejfás temetők folyamatosan pusztulnak, elsősorban a hanyagság miatt. Számos faluban tapasztaltuk, hogy a sírjeleket eltüzelik. Hatékony védelem hiányában legfeljebb csak azzal „érvelhetünk”, hogy a néphit szerint a megkárosított halott szelleme eljön éjfélkor, hogy ellopott fejfát visszakövetelje…
Fejfás temetőink védelme érdekében azzal a javaslattal fordulunk az Országgyűléshez, hogy határozat meghozatalával hungaricumként ismerje el a magyar fejfás temetkezési kultúra különleges, védendő mivoltát. Veszélyeztetettségükre, megóvásuk fontosságára fel kell hívnunk a figyelmet egy olyan korban, amikor a nemzeti kultúrák a globalizálódás és a homogenizálódás áldozatává válnak.
A legészakabbi fejfák Sárosban vannak
Egyesületünk tavaly tavasszal tartott kutatóútja során bukkant rá az eddig ismert legészakabbi fejfás temetőre Kecerlipócon (Kecerovský Lipovec), a történelmi Sáros vármegyében. Az Ósva völgyében található falu temetőjében már csak néhány, oszlopos-gombos fejfa található, melyek rohamosan pusztulnak. Történeti forrásokból tudjuk, hogy a Kecerlipóctól észak felé nem messze lévő Vörösvágáson (Červenica) is voltak fejfák, melyeknek azonban már nem sikerült nyomára bukkannunk, a helyiek elmondása szerint valamennyit elhordta tüzelőnek a cigány kisebbség. Ezeknek a falvaknak evangélikus lakossága szlovák ajkú, ám kétségtelenül magyar hagyományt őriztek meg, Sáros vármegye déli része ugyanis csak a Rákóczi-szabadságharc után szlovákosodott el.
Hasonlóan nagy eredmény, hogy találtunk fejfákat Kassától északkeletre, Abaúj felső határa szélén. Az 1848-as csatáról híres Budamér mellett, a Tarca völgyében fekszik Tarcavajkóc (Vajkovce), egykori református magyar község. Mára lakosai – a református gyülekezetet is ideértve – elszlovákosodtak, az utolsó magyar két évvel ezelőtt hunyt el. A temetőben számos hagyományos fejfa mellett több régi sírkő is látható, melyek magyar nyelvűek. Ma már sajnos csak a családnevek és az emlékezet őrzi, hogy egy-két emberöltővel ezelőtt Kassa fölött húzódott a nyelvhatár.
Kutatóutunkat megelőzően a legészakabbi fejfás temetőként a Kassa melletti Magyarbőd sírkertje volt számon tartva, amely mintegy 15 km-rel délebbre található Kecerlipóctól. Kutatóutunk révén igazolni tudtuk, hogy a fejfás temetők előfordulási területe – a magyar nyelvterülethez hasonlóan – kiterjedt a történelmi Sáros vármegyére is.