Célegyenesbe érkezett a dunakeszi József Attila Művelődési Központban zarándokútját megkezdő „Készültem az útra” című, a Patrióták által életre hívott Wittner Máriára emlékező vándorkiállítás, amely utolsó állomásán a csepeli Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) épületében mutatkozott be. Az ünnepélyes megnyitón Hetzmann Róbert, a Patrióták elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd a Himnusz elhangzását követően Szép Ernő „Imádság”, valamint Reményik Sándor „Eredj, ha tudsz” című verse keretezte Nemcsák Károly Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész előadásában.

Az igaz bajtársak mindig bajtársak maradnak, életükben, halálukban egyaránt

Németh Szilárd országgyűlési képviselő, a KIMBA alapítója, a kiállítás védnöke beszédének elején külön köszöntötte a jelenlévő Varga Jánost, az utolsó, még élő ’56-os Corvin közi szabadságharcost, Koltay Gábor filmrendezőt, Farkas Bertalant, az első magyar űrhajóst, valamint Lőrincz „Szöcsi” Tamás olimpiai bajnok birkózót. Németh Szilárd ezt követően Wittner Mária sorait idézte fel, amelyet 1958-ban, a siralomházban életének hitvallásaként,  munkásságának mozgatórugójaként fogalmazott meg, majd vetett papírra a haláltól való megmenekülését követően:

Nagyon sokszor feltettem magamnak a kérdést, miért maradtam életben? A kérdés hosszú éveken át megválaszolatlan kérdőjel maradt, amelyre nem találtam magyarázatot. Ma már tudom, életben maradásomhoz feladat kötődik. Azoknak követeként állok most itt, akik ma már nem szólhatnak. Úgy érzem, nem tettünk meg mindent értük. Vádolnak a bitófák, vádolnak a kopjafák a 301-es parcellában. Ezért választottam ezt a harcot.

A védnök kiemelte, Wittner Mária egyik legfontosabb üzenete, hogy az igaz bajtársak mindig bajtársak maradnak, életükben, halálukban egyaránt.

Összetartanak, megbecsülik egymást, számíthatnak egymásra jóban-rosszban, tisztelettel és kegyelettel megőrzik egymás emlékét, megvédik egymás becsületét. Ők a magyar hősök

-fogalmazott. Az államtitkár ugyanakkor arra is kitért, Csepel mindig is kitüntetett és szimbolikus hely volt Wittner Mária számára, aki személyében is olyan sokat tett többek közt Mansfeld Péter becsületének helyreállításáért. Kiemelte, 2011. március 11-én, Mansfeld Péter születésnapján utcát neveztek el róla, ugyanezen év október 23-án pedig átadták a Tóth Ilona nevét viselő rendelőintézetet, szintén a kerületben, amelyeken Wittner Mária is részt vett. Mint Németh Szilárd hozzátette, Wittner Mária ekkor beszélt arról, mi jelenti a polgári, konzervatív tábor valódi erejét, amely az Isten, haza, család gondoltaköre mentén egyesül. Németh Szilárd végezetül arról is beszélt, hogy a Patrióták műhelyében megvalósult kiállítás méltó emléket állít az ’56-os hősöknek. Kiemelte, a levéltári kutatómunka, a szakmai előkészítés, a tematika összeállítása, majd a kiállítás tartalommal való megtöltése Wittner Mária életútjának hiteles képét mutatja be. Ugyanakkor kiemelte, a kiállítássorozat február 25-től, a kommunizmus áldozatainak emléknapjától a nemzeti összetartozás napján át egészen Wittner Mária 87. születésnapjáig, június 9-ig tart. Szombolikusnak nevezte a június 9-ei európai parlamenti választásokat,

hiszen a tét továbbra is Magyarország szuverenitása, a magyar nemzet szabadságának, a magyar emberek békéjének, biztonságának, jólétének a megvédése. 

Orbán Viktor miniszterelnök szavait idézve kiemelte,

1100 év beleégette a DNS-ünkbe, hogy itt a Kárpát-medencében a szabadságért minden nap harcolnunk kell újra meg újra. A szabadságharchoz nem csak szív, nemcsak ész, de erő is kell. A mi erőnk pedig az egységünk. Azért vagyunk együtt, mert ugyanabban hiszünk a családban, a nemzetben, és független Magyarországon.

A magyar politikai élet irgalmas szamaritánusa

Dudás Zoltán diakónus, a Fidesz-KDNP csepeli polgármesterjelöltje elöljáróban kiemelte, Wittner Mária az önfeláldozó, félelmet nem ismerő szabadságszeretetnek az egyik legtisztább jelképe volt és marad, akinek egész életét végigkísérte a karmeliták jelmondata: „Zelo zelatus sum pro Domino Deo exercituum” azaz „Buzgón buzgólkodtam az Úrért, a seregek Istenéért”. Nehéz gyermekkora ellenére ők nevelték erős keresztény hitre, hazaszeretetre és mélyen érző emberségre. Ez emelte a már 19 éves fiatal lányt az 1956-os forradalom hősévé is. Mint Dudás Zoltán hangsúlyozta, Wittner Mária addig harcolt, ameddig lehetett, addig a végzetes november 4-i napig, amikor szimbolikus módon az Üllői úton egy szovjet aknarepesztől megsebesült, és amikor szeretett hazája is súlyos sebet kapott. Életének siralomházban töltött legsötétebb nyolc hónapjában is hite volt az egyetlen támasza. „Imádkoztam. Folyamatosan Szűz Máriára gondoltam, neki mondtam a fohászokat” – árulta el egy interjúban. A bátorságát és erős jellemét sem a siralomházban, sem a tizenhárom évnyi börtön alatt nem tudták megtörni, a fogságból azzal a küldetéssel távozott, hogy kivégzett bajtársai emlékét meg fogja őrizni. Mint Dudás Zoltán felidézte, a rendszerváltást követően tovább folytatta vállalt feladatát, amely a nyolc éven át tartó országgyűlési képviselőségben csúcsosodott ki. Kiemelte, Wittner Mária erkölcsi nagyságát mutatja, hogy soha nem gyűlölködött, nem bosszút akart, csak igazságot.

A kommunistáknak, az árulóknak viszont nem bocsátott meg, csak egyetlen egy esetben. Ha valakit a gyermekével zsaroltak

-tette hozzá. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, Wittner Mária óriási szívében nagyon sok embernek jutott hely, ezért a vér szerinti családja mellett „szívbéli családjába fogadta a kommunista diktatúra összes áldozatát, akiket meghurcolt, kisemmizett és megalázott egy hazug, embertelen és könyörtelen rendszer”. Dudás Zoltán jellemző pillanatképnek nevezte, ahogy az Országgyűlés plenáris üléseinek kevésbé aktív perceiben postai borítékokat címzett, amibe kisebb-nagyobb címletű bankjegyeket tett és küldte el ezeket a hozzá forduló szegényeknek.

Ő volt a magyar politikai élet irgalmas szamaritánusa

-foglalta össze.

Wittner Mária, sokunk szeretett Marika nénije utolsó leheletig szolgálta a magyar nemzetet, a magyar szabadságharcot, azt a szabadságharcot, amely nem ért véget 1956. november 4-én, sem a rendszerváltozással, most is folytatódik. Ez a magyar sors a XXI. században is

-zárta gondolatait Dudás Zoltán, hangsúlyozva, ebben a harcban Wittner Mária szellemi öröksége továbbra is szellemi iránytűként szolgál, állhatatos hazaszeretete, a szabad Magyarországba és Istenbe vetett hite örökké példa marad a magyarság számára.

Teljes és győzedelmes élet

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter megnyitó beszéde kezdetén arról beszélt, Wittner Mária élete egy olyan egyedülállóan nehéz, tragédiákkal és szenvedésekkel teli életút,

amely azonban mégis egy teljes és győzedelmes élet.

Mint Gulyás Gergely kifejtette, Wittner Mária már már egészen kiskorában szembekerült a kommunizmussal, elsőként, amikor elvették tőle azt az apácaközösséget, amelynek szárnyai alatt addig lelencgyermekként nevelkedett és állami otthonba tették. Később, már gépíróként dolgozva végig kellett néznie a vidéki Magyarország történetének egyik legnagyobb tragédiáját, a beszolgáltatások, padlássöprések kegyetlen időszakát, amely már akkor mélyen megérintette és megsebezte. Ugyanakkor Budapestre kerülve szembesült az akkor uralkodó osztálynak hazudott munkásság nyomorával is, mindezekből értelemszerűen következett, hogy 1956. október 23-án a barikádokon találjuk. A miniszter kiemelte, az ’56-os forradalmat és szabadságharcot követő három évtizedben egy hazug diktatúra rabja, majd foglya volt.

Nem adott fel semmit, nem árult el senkit, nem alkudott meg a kommunistákkal, nem volt kapható a rendszert legitimáló hazugságokra. A rabság – ahogyan ő fogalmazott – az emberi szabadságvágyat megerősíti, de a hazugság, az árulás, a megalkuvás megöli a lelket

-idézte Gulyás Gergely. A kancelláriaminiszter ugyanakkor kiemelte, a rendszerváltozás utáni több mint három évtizedben Wittner Mária küldetésének érezte, hogy a forradalom tanúságtevője legyen, hogy ápolja kivégzett bajtársai emlékét. Emellett a közélet nyilvánosságában többször is elítélte, hogy hazánkban a volt kommunisták a demokráciában is a közélet részesei maradhattak. Tudta, hogy az igazságtétel elmaradása a rendszerváltozás legnagyobb erkölcsi adóssága volt.

Wittner Mária halála éppen ezért pótolhatatlan veszteség mindazoknak, akik bíznak a világos szavak értelmében, és hisznek abban, hogy jó a rosszal, igazság a hazugsággal, rabság a szabadsággal és demokrácia a diktatúrával nem mosható egybe

-fogalmazott a miniszter, aki végezetül arra is kitért, személyében is hálás, hogy Wittner Mária képviselőtársa lehetett, hiszen ő volt élő példája annak,

hogy a politikában is vannak olyan jó emberek, akik a legfontosabbnak minden közéleti megnyilvánulásuk mellett azt tekintették, hogy segítsenek a rászorulókon, hogy jót tegyenek a szó klasszikus értelmében, és mindezt nem azért, hogy mások lássák, hanem azért, hogy segíthessenek.

Wittner Mária használati utasítást adott nekünk a XXI. századhoz

A köszöntőket követően a résztvevők rendhagyó tárlatvezetésen is részt vehettek, amelyet Hajagos Csaba történész-főmuzeológus, a kiállítás kurátora tartott, aki elöljáróban is kiemelte, ez egy speciális múzeumi kiállítás, amelynek célja nem műtárgyak költöztetése egyik helyről a másikra. A kiállítás létrehozói egy olyan formát kerestek, amely által Wittner Mária üzenete minél szélesebb körben bejárhatja a Kárpát-medencét. Hajagos Csaba arra is felhívta a jelenlévő fiatalok figyelmét, hogy a kiállításon keresztül két érettségi tétel is megismerhető, hiszen bemutatja egyrészt a második világháború utáni megszállt Magyarországon való életbenmaradás, megmaradni tudás módozatait, egyúttal a vidék parasztságában felgyülemlett feszültséget, amely az olyan fiatalokkal jut fel Budapestre, mint Wittner Mária. Emellett a kiállítás az 1956-os forradalom és szabadságharc eseménytörténetét is bemutatja. Hajagos Csaba kiemelte,

Wittner Mária a magyarság csúcsteljesítménye volt.

Mint a kurátor kifejtette, a tárlat a maga technológiájával egy olyan életutat mutat be a fiataloknak, amely számos ponton ad kapaszkodót, jó gyakorlatot a mai társadalom számára.

Wittner Mária használati utasítást nyújtott nekünk a 21. századhoz

-zárta gondolatait Hajagos Csaba.

Patrióták

Fénykép: Somogyi György