Akik szembeszálltak a kommunizmussal
A Fonyódi Művelődési Központban tartott előadást a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján Hetzmann Róbert, a Patrióták elnöke. A megemlékezésen szó esett az 1919-es monitorlázadásról és az 1956-os Mecseki Láthatatlanokról, de az is elhangzott, hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat át kell nevezni, mert nem viselheti egy kiemelt nemzeti intézmény egy szélsőbaloldali terrorista nevét.
A kommunista diktatúra alapját jelentő ideológia már a francia forradalomban, de a 19. század derekán is itt volt közöttünk, és előre lehetett tartani tőle, milyen súlyos károkat fog okozni a társadalmaknak – mondta Hetzmann Róbert, aki Marx Kommunista kiáltványából is idézett, amelyben nyíltan kijelentették, hogy „céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el”. Egyesületünk elnöke rámutatott, ezért is álságos Marx és a korai kommunisták mentegetése, ugyanis ez kezdettől fogva egy erőszakos, tömegpusztító ideológia volt, már születése pillanatában sem számított „szép eszmének”.
Az előadás központjában az áldozatokra emlékezés jegyében a magyar antikommunista hagyomány állt, a kommunistaellenes felkelések ismertetése tükrében. A Tanácsköztársaság idején, amikor a magyarság megtapasztalhatta, milyen az, amikor a kommunista mákony a lélekmérgezésen túl fizikai értelemben is szedi áldozatait, a vidéken és a fővárosban több kísérletet is tettek a kommün megdöntésére.
Ezek közül méltatlanul keveset tudunk az 1919. június 24-i monitorlázadásról, amely a világ egyik legelső antikommunista felkelése volt.
A megmozdulás kiindulópontja az Óbudai Tengerészlaktanya és a Ludovika Akadémia volt, a dunai monitorok (folyami hadihajók) és őrnaszádok a vízről lőtték a Szovjetházat. A lázadás több napig tartott, hősi halottjai is voltak az összecsapásoknak, de sajnos nem sikerült megdönteni a vörösök rémuralmát.
Hetzmann Róbert előadásában sokaknak újdonság volt a Mecseki Láthatatlanok története, akik a Mecsek erdős hegyei, dombjai közé vették be magukat és hetekig, hónapokig fegyveres gerillaharcot folytattak. Meg akarták mutatni a világnak, hogy november 4-én nem sikerült megtörni a magyar ellenállást, a szabadságharc még nem ért véget – mutatott rá az elnök. Mivel a Nyugatról remélt segítség elmaradt, 1956 végére a csoport megmaradt része Jugoszlávia felé emigrált.
Egyesületünk elnöke kiemelte: nem elég emlékezni, emlékeztetni is kell, mert a bolsevik ideológia időről időre felüti a fejét, ilyenkor pedig új köntöst ölt magára. Példaként említette a neomarxizmus híveit, akik ma már szinte hegemóniára törtek a nyugat-európai egyetemeken, és befolyásuk Magyarországon is erősödik. Ebben a felemás rendszerváltozásnak is nagy felelőssége van, ugyanis máig nem sikerült a teljes szembenézés a kommunista rendszer bűneivel.
Ellenkező esetben nem viselhetné egyik legfontosabb nemzeti könyvtárunk Szabó Ervin nevét, aki a szélsőbaloldali terror híve és a Tanácsköztársaság legfontosabb szellemi megalapozója volt – mondta Hetzmann Róbert Fonyódon.
Az előadás közben a művelődési ház termében levetítették az Ősök és hősök produkció Rongyos Gárdáról és 1956-ról szóló ismeretterjesztő kisfilmjeit, a rendezvény végén pedig lehetőség volt a „Nagyapa, ki volt Szabó Ervin?” című kötet dedikálására.
A „Nagyapa, ki volt Szabó Ervin?” című könyvet ide kattintva rendelheti meg!
Patrióták © 2022. február 27.
Fénykép: Gál Tamás, Kajetán Jácint / Fonyód Média
Ne maradjon le kezdeményezéseinkről, céljainkról és legfontosabb híreinkről! Iratkozzon fel Ön is hírlevelünkre, hogy mindig értesüljön a Patrióta ügyekről!