Pusztuló örökségünk cikksorozat
Kontos Gábor írása
Aba Sámuelról szól írásom, most azonban nem az egykoron szentként tisztelt király kalandos életéről szeretnék megemlékezni, hanem nyughelyének méltatlan állapotára hívom fel a figyelmet.
A titokzatos király
Nagyon kevés adattal rendelkezünk egyik legkorábbi királyunkról, Aba Sámuelről. Valószínűleg Szent István húgának vagy valamely női rokonának férje volt. Életének két fő forrása, a Szent Gellért legenda és Kézai Simon krónikája egyet ért abban, hogy Aba Sámuel 1041-ben, Orseolo Péter bukásakor tűnik fel történelmünk színpadán. Míg azonban a legenda szerint trónkövetelő volt, a krónika azt írja, hogy a Velencei Péterrel elégedetlen erők választották meg törvényes királynak.[1]
A Kézai Simon által honfoglaló magyarnak tartott, Anonymusnál viszont kazárnak (korabeli szóhasználattal kunnak) titulált Aba nemzetség hatalma akkora volt, hogy Aba Sámuel az ezredforduló környékén már az országot vezető Turul-házba házasodhatott. Ő volt az ország első palotaispánja, a Szent István halálát követő trónviszály korában pedig – miután Péter király a katasztrofális uralkodói módszerei miatt bőrét féltve elmenekült az országból – Magyarország harmadik királya. Érdekes, hogy ő volt az első ún. választott király, mivel a magyar főurak és egyházi vezetők királyválasztó döntésüket a helyszínen táborozó katonákkal, vagyis „a néppel” is megerősítették. Uralkodása alatt leginkább a közszabadokra, közrendűekre támaszkodott. Aba Sámuel a királyi címet csak igen rövid időn keresztül, 1041-1044 között viselhette, mivel a hatalomért folyó harcban alul maradt és a krónika szavával élve „az övéi” meggyilkolták, azaz nem külföldi kéz, hanem egy korábbi hazai híve végzett vele. Aba Sámuel tehát harmadik királyunk volt, de másodikként halt meg, mivel Péter jó pár évvel túlélte őt. Remek „ősszocialista” uralkodót lehetett volna faragni belőle az elmúlt rendszerben, ha a pártállami vezetők jobban elmélyedtek volna Magyarország történelmében. Akkor a sírja felett már állna egy vasbeton emlékmű és ezt a beszámolót sem kellene olvasnunk.
Egyedül álló emlékek bújnak meg a föld alatt
Anonymus azt írja, hogy Árpád fejedelem az Abákat a Mátraalján telepítette le. Tény, hogy az Aba nemzetség ősi birtokai Gyöngyös környékén és a Hernád völgyében terültek el. Aba Sámuel vagy apja lehetett a terület első ispánja. Az ispáni központok idővel – a kor mércéjével számítva – népes, több templommal ellátott városcsírákká fejlődtek, a legszerencsésebbek idővel megyeszékhellyé váltak. Az Aba nemzetség korai központja feltehetően Sáron, azaz a mai Abasáron volt. Itt épült fel a nemzetségi központ udvarházzal (palotával), körkápolnával és egyéb, ma még nem ismert kiszolgáló épületekkel. A nemzetségi udvarházat a XI. század első felében átalakították Szűz Mária tiszteletére bencés monostorrá, ahová később Aba Sámuelt temették – tehát egy királysír rejtőzik a községben.
Az említett épületmaradványok jelentősége az esztergomi és székesfehérvári emlékekhez fogható. Az udvarház romjainak lelőhelye a község közepén elhelyezkedő Bolt-tető, amely az 1950-es évekig aránylag beépítetlen volt. Ekkor előbb a tűzoltószertár, majd a művelődési ház épült ide. Ezeket az épületeket a 60-as években egy családi otthon követte; mint később kiderült, pont Aba Sámuel sírja fölé került a kockaház. A hely jelentőségét csak a 70-es években fedezték fel és kezdtek időszakos ásatásokat.[2] A Bolt-tetőn eddig feltárt romok a későbbi korok templomaihoz és palotáihoz képest jóval szerényebb épületegyüttest tárnak elénk. „A tulajdonképpeni palota/udvarház egy kőből épült, téglalap alakú épület volt. Ehhez csatlakozott egy körkápolna, azaz rotunda. Ezen kápolna emeletes lehetett, belsejében négy pillér állt. A kápolna és palota összeköttetését egy utólagos épített, emeleti átjáró (híd) biztosította. Ezen épületegyüttes a IX-X. században épült uralkodói épületek sorába illeszkedik. Legközelebbi párhuzamai a XI. század első felében épült przemyśli (Lengyelország) és goslari (Thüringia) rezidenciák.[3] Valószínűleg ebből az abasári királyi palotából alakították ki idővel a krónikák szerint Aba Sámuel halálának idején már létező Sár monostorát, ahol végül magát a királyt is eltemették és emlékét ápolták. A későbbi egyházi rendeltetést bizonyítja a számos XI. századi temetkezés és néhány XII-XIII. századból származó sírkő. Az épületegyüttes valószínűleg az 1500-as években pusztult el egy tűzvész következtében.
A rotunda maradványainak egy részén jelenleg a fentebb említett családi ház található. Szerencsére nem a körtemplom egészére építették rá, pont a feltételezett sírgödröt rejtő központi rész maradt beépítetlenül. Az építkezéskor állítólag emberi csontokat is találtak, amelyeket a helyszínen visszatemettek.[3] Aba Sámuel egykori rezidenciájánál és sírjánál vagyunk tehát, legalább is annál, ami azokból megmaradt.
A területen pár éve talajradaros vizsgálatot is végeztek, amely megerősítette, hogy a téglalap alakú palota falai az eddig feltárt területen túl is folytatódnak. Sajnos semmilyen információval nem rendelkezünk a romokat körülvevő további épületmaradványokról, pedig biztosra vehető, hogy az egykori udvarházat és kápolnát további kiszolgáló épületek és védőművek vették körül.
A Bolt-tető alatt pincék húzódnak. A romterületen feltárt kerek építményről még nem tudni, hogy kút vagy az említett pincék egyikének kürtője volt-e. Jelenleg megválaszolatlan kérdés, hogy Aba Sámuelt végül a körtemplomban vagy az egyik pincejáratban lévő üregbe temették el végérvényesen. Az egyik – igaz, hogy a XVIII. században épült – pincében 1773-ban báró Haller Sándor gúnyos szövegű emléktáblát avatott: „… ez üregbe volt letéve Sámuel Aba, Magyarország III. királya vagy inkább zsarnok, ország pusztító. Gonosszal és kegyetlenséggel teljes király, ki népe által a Tiszánál megöletett. Bámuljátok a dolgok éktelen változását, a királyi sírboltból lett borospince felett!”[4] Az elfogultságot és ismerethiányt tükröző felirat tehát nem hogy könnyítené, hanem csak bonyolítja a király sírhelyének pontos beazonosítását.
A sírkő lehet, hogy megvan?
Aba Sámuel nyughelyének kérdéskörét még tovább bonyolítja a községi plébánia templom tornyába épített feliratos ókori kő. A templomtornyot az 1700-as évek végén átépítették, ekkor falazták be a római kori szarkofág egyik lapját a külső fal eléggé feltűnő helyére, a bejárati kapu fölé. Latin felirata szabad fordításban a következő:
„Az alvilági isteneknek. Quintus Valerius Felix az aquincumiak coloniájának Augustalisa és felesége, Septimia Vibia csináltatták még életükben maguknak és fiaiknak.”[5]
Mivel egy pogány felirat önmagában valószínűleg nem került volna egy keresztény templom hangsúlyos helyére (hiszen a kőlap díszítése nem különösebben feltűnő), feltételezhető, hogy Aba Sámuel kőkoporsójának egyik oldallapjáról van szó. Jól tudjuk, hogy Szent István király (970 körül-1038) és Szent Gellért (980-1046) koporsóját is római kori szarkofágok átfaragásával készítették, így a helyszínt és az időszakot összevetve a kőlaphoz tartozó koporsó tulajdonosaként Aba Sámuelen kívül nem jöhet szóba komoly jelölt. Erősíti e feltételezést az a tény, hogy a Mátra környéke soha nem volt a Római Birodalom része, így kézenfekvő, hogy egy, Pannóniában faragott római kőkoporsót csak nagyon magas rangú elhunyt részére szállíthattak Sárra.[6]
Felmerül a kérdés: hogyan kerülhetett a kőlap a rotundától 150 méterre álló templomtoronyba, hiszen a királysírnak legnagyobb eséllyel a Bolt-tetőn lévő körtemplomban kellene lennie. A legkézenfekvőbb magyarázat szerint a sírra már a templomtorony építését megelőzően rábukkantak a körtemplomban és a romok közül a kőlapot kiemelve, az új templomtoronyba befalazva mentették meg a király sírjának egy darabját az utókornak.
Az említett plébániatemplom barokk stílusa azonban megtévesztő. A templomhajó legalább olyan régi, mint a rotunda-udvarház együttese. Mivel a Szent Péter és Pál templom teljes körű régészeti kutatása mai napig sem történt meg, az építés legkorábbi szakaszáról jelenleg csak egy-egy befalazott Árpád-kori ajtó és ablak, a hajó román kori fala, valamint egy XVIII. századi végi feljegyzés árulkodik, amely szerint 1766-ban a templom közepén kőpilléreken még állt egy torony. Az ilyen, középső toronnyal ellátott templomok építése hozzávetőlegesen a XI. századra keltezhető. Elrendezésük igencsak eltérő volt a mai általánosnak tekinthető hosszhajós alaprajhoz képest. A centrális tér közepén állt egy, oszlopokon nyugvó torony, a hajók azonos vagy közel azonos hossza pedig négyzetes alaprajzot adott az épületnek. Magyarországon eme, nem nyugati eredetű stílus legismertebb képviselője a feldebrői plébánia és a szekszárdi, volt apátsági templom.[3]
Nagyon valószínű tehát, hogy a különleges feldebrői templom közeli párhuzamát rejti a mai abasári plébániatemplom a barokk átépítés álarca mögött. Lehet, hogy ebben a – korabeli falusi plébánia templomoknál nagyobb méretű – templomban volt eredetileg is a korábban Feldebrőről áthelyezett királysír és csupán pár méterrel helyezték feljebb a szarkofág oldallapját a templomtoronyba annak átépítésekor?
Mikor fogunk többet megtudni?
Ha minden a jelenlegi állás szerint halad, pontosabban fogalmazva áll, akkor 2044-ben, Aba Sámuel király halálának 1000. évfordulóján sem leszünk közelebb ahhoz, hogy feltárjuk és – ezt szinte le se merem írni – rekonstruáljuk a XI. századi épületeket.
Érthetetlen, hogy döntéshozóink ingerküszöbét miért nem éri el egy ilyen jelentős régészeti objektum és egyben nemzeti emlékhely királyhoz oly méltatlan sorsa. Későbbi korok építményeivel szemben hazánkban elvétve találni olyan államalapítás kori templomot, sőt világi épületet (udvarház, palota, lakótorony), amelyet nem tettek felismerhetetlenné az utólagos átépítések.
Abasáron azonban mindez a lábunk előtt hever. A feltárást nem akadályozza a tulajdoni viszonyok szövevényes rendszere. A romterület nagyrészt beépítetlen, a rotundára részben ráépült családi ház tulajdonosa sem gördített indokolatlan akadályokat a további feltárások elé. A község feltett szándéka az épületek feltárása és a szocreál művelődési ház látogatóközponttá történő átalakítása.
Nem tudjuk, minek kellene még történnie ahhoz, hogy eme szégyenteljes állapot megszűnjön. Addig is a Bolt-tetőn marad a jelenlegi látkép: a szocreál művelődési ház melletti feltárt részletek az ideiglenesen dúcolt tető alatt szép lassan az enyészeté lesznek. Jobban jártak volna, ha ki sem ássák őket.
Kontos Gábor
Magyar Patrióták Közössége © 2018. január 10.
Lábjegyzetek:
[1] Archeológia · Altum Castrum Online Magazin, szerző nélkül: Aba Sámuel és a magyar történelem egyik elveszett útja
(http://archeologia.hu/aba-samuel-es-a-magyar-tortenelem-egyik-elveszett-utja)
[2] Szomszéd Eszter: Különleges kutatás: továbbra is keresik a király sírját, HEOL, 2016.02.10.
(https://www.heol.hu/heves/kozelet-heves/kulonleges-kutatas-tovabbra-is-keresik-a-kiraly-sirjat-650661/)
[3] Archeológia · Altum Castrum Online Magazin, Buzás Gergely – Kovács Olivér: Királytemetkezések: Karnyújtásnyira Aba Sámueltől (http://archeologia.hu/kiralytemetkezesek-karnyujtasnyira-aba-samueltol)
[4] Abasár község honlapja: Abasár királyi és egyházi központ, 2016.10.31.
(http://www.abasar.hu/turisztika/latnivalok/abasar-kiralyi-es-egyhazi-kozpont)
[5] G.d.Magister: Franginus nova – megtalálták Aba Sámuel szarkofágját?, 2012.04.18.
(http://laudator.blog.hu/2012/04/18/frangimus_nova_megtalaltak_aba_samuel_szarkofagjat)
[6] Buzás Gergely -Kovács Olivér: Templomtornyot díszít Aba Sámuel sírjának részlete?
(http://archeologia.hu/templomtornyot-diszit-aba-samuel-sirjanak-reszlete-)