A Vörös Hadsereg harcosa, Szamuely Tibor társa és Kun Béla terrorállamának funkcionáriusa, majd a sztálini Szovjetunió megbecsült kultúrharcosa, akinek egy időben viszonya volt Leni Riefenstahllal, a náci Németország későbbi ünnepelt propagandafilmesével. A munkásmozgalmi panteonban, a pártállam nagy halottjai között nyugvó Balázs Bélát minden korban ott találjuk az ellenségeink oldalán, ma mégis róla van elnevezve az egyik legnagyobb állami művészeti elismerés.
Bökönyi Levente írása
Minden évben március 15-én adják át a filmes szakma kiemelkedő alkotóinak az állam által adható legmagasabb elismerést, a Balázs Béla-díjat. A kitüntetés egy 80 mm átmérőjű, 8 mm vastag bronzplakett, rajta egy domborművel, alatta a „Balázs Béla-díj” felirattal. Az elismerést 1958-ban alapították egy minisztertanácsi rendelettel, kimondott célja „a szocialista filmművészet fejlesztése terén elért eredmények jutalmazása” volt. Természetesen a díj tartalma azóta megváltozott, és valóban sok kiváló művész kapta meg azóta az elismerést – egy dolog azonban nem változott az elmúlt 63 évben: a díj neve. Pedig ha tudjuk, ki is volt valójában Balázs Béla, aligha foghatjuk fel józan ésszel, hogy a rendszerváltozás után 30 évvel miért viselheti még bármi is a nevét!
Balázs Béla 1884-ben született Bauer Herbert néven. Fiatal korában a polgári kultúra művelője, kapcsolatrendszere is polgársághoz kötötte, kezdeti éveiben még népdalokat is gyűjtött. Az I. világháború alatt önként jelentkezett katonának, ám a háború alatt a kommunista eszmék elvakult követője lett: a fronton vezetett naplójának kiadását is háborúellenes kiáltványnak szánta.
Miközben a magyar bakák a harctéren küzdöttek, Balázs Béla Szabó Ervinnel és Lukács Györggyel suttogópropagandát terjesztve gyengítették a harci morált.
Balázs Béla 1918-ban, az őszirózsás forradalom alatt jelentkezett a Nemzeti Tanácshoz. Amikor Károlyi Mihály fellépett a kommunisták ellen, akkor ő maga és barátai bújtatták Szamuely Tibort és társait. A Tanácsköztársaság kikiáltása után azonnal a kultúrnépbiztosságon dolgozott mint a művészeti és irodalmi főosztály vezetője, a színházügyek népbiztosa, valamint az írói direktórium elnöke. Amikor a vörös hatalom megvédése ezt megkívánta, nyomban beállt a Vörös Hadseregbe. Felesége, Hamvassy Anna a kommün ideje alatt Lukács György népbiztos mellett dolgozott magas beosztásban.
1919 decemberében Bécsbe menekült feleségével a felelősségre vonás elől, ahol rögtön jelentkezett az emigráns kommunista pártba. Ezt követően magyarul és németül írt forradalmi verseket, meséket kinti lapokba, valamint osztrák és magyar agitációs és propagandaosztályok számára készített színdarabokat. Később szélsőségesen kommunista hangvételű cikkei miatt az osztrák újságok cikkeit nem publikálták.
Balázs Béla 1926-ban Németországba költözött, itt filmrendezésből és forgatókönyvírásból élt. Tagja lett a Német Proletárírók Szövetségének és előadója a Marxista Munkásiskolának. Moszkvai megbízást végrehajtva, szovjet filmekről és könyvekről írt kritikákat német újságokba. 1927-29-ben az Arbeiter-Theater-Bund Deutschland (Németországi Munkásszínház Szövetség) országos szervezetének művészeti vezetője – ez a szervezet olyan fontos politikai befolyásra tett szert, hogy a német állam hamarabb tiltotta be, mint magát a kommunista pártot. Ezután Balázs Béla illegálisan folytatta lázító tevékenységét.
1928-ban Csehszlovákiában forradalmi színjátszó csoportot akart szervezni, de Losoncon letartóztatták és kiutasították az országból; de 1931-ben visszatért, és a cserkészetből kifejlődő Sarló mozgalomban próbálta az elszakított magyaroknak a kommunista és az internacionalista eszméket hirdetni. Ezekben az években szovjet filmeket fordított, hogy minél szélesebb körben megismertesse a német közönséggel a kommunista propagandát. Forradalmi híradókat szerkesztett, szovjet filmekről, könyvekről írt kritikákat német újságokba. Érdekes epizód Balázs Béla életében, hogy ekkoriban megismerkedett az éppen szélsőbaloldali korszakát élő Leni Riefenstahllal, a Harmadik Birodalom majdani leghíresebb propagandistájával, Hitler később kedvenc filmesével. Együtt dolgoztak egy közös filmen, de gyengéd érzelmek is egymáshoz fűzték őket. 1
1931-ben meghívták a moszkvai Filmakadémia tanárának, és 1933-ban – a sztálini terror csúcspontján – a Szovjetunióba költözött, és egészen 1945-ig ott élt jó körülmények között. Leforgatta a Tanácsköztársaságról szóló filmjét (Ég a Tisza), amelynek főszerepére először Kun Bélát akarta felkérni. Színdarabjait, filmesztétikai és mesekönyveit hatalmas siker övezte, azokat ukrán, kazah és más Szovjetunióban lévő nyelvekre is lefordították. Balázs Béla műveit milliós példányszámban értékesítették. Egyetlen fivérét, dr. Bauer Ervint, aki szintén a Szovjetunióban élt, a Gulagra hurcolták, majd az NKVD 1938-ban hazaárulás vádja miatt agyonlőtte – jellemző, hogy Balázs Béla saját testvérétől nyílt levélben határolódott el… A II. világháború alatt Sztálin azt tervezte, hogy a majdan megszállt Kelet-Németországba Balázs Bélát küldi filmügyi népbiztosnak2.
Végül más pozíciót szántak neki Moszkvában: 1945-ben visszaküldték Magyarországra. Balázs Béla itthon is ünnepelt művész volt, nagy sikerrel adták elő színházi műveit, miközben minden nagyobb kulturális intézményben vezetőségi tag volt.
Fontos feladatának érezte, hogy az akkoriban délvidéki magyar civilek tízezreit likvidáló szerb partizánok iránt felkeltse a rokonszenvet.
Balázs ezért írta meg Boszorkánytánc című regényét, melyből színházi darab is készült, és a Belvárosi Színház 53 alkalommal játszotta3. Tanított a Színházművészeti Főiskolán, amelyhez ekkor kapcsolták a Filmtudományi Intézetet. 1949-ben kapta meg a kommunisták által alapított Kossuth-díjat munkássága elismeréséül. 1949 májusában halt meg, a testét a Fiumei Úti Sírkertben, a hírhedt Munkásmozgalmi Panteonban helyezték nyugalomra.
Balázs Béla élete legnagyobb részét a forradalmi kultúrharcnak, a kommunista önkényuralmi propaganda terjesztésének szentelte. Kulturális munkássága szinte teljes egészében a tömeggyilkos kommunista eszmék minél szélesebb körben való terjesztéséről szólt. Napjainkban a magyar filmes szakma legnagyobb kitüntetése, a jelenleg a Magyar Művészeti Akadémia alá tartozó Balázs Béla Stúdió, valamint a főváros IX. kerületében egy utca viseli Balázs Béla nevét – vajon meddig még?…
Jegyzetek:
1.) Kun Miklós: EGYETEMES TUDOMÁNY – Titkos diplomácia és hírszerzés a II. világháborút követő évtizedekben IV.
2.) Kun Miklós: Rejtélyes XX. század – Benes kénytelen lesz megválni Kárpátaljától
3.) Hamar Péter, 2015: A jugoszláv partizán-téma Balázs Béla műveiben, Hitel, 28.1-6.sz
Felhasznált irodalom:
Demény Lajos, 1965: Balázs Béla életrajza. 19. 5.sz
Magyar Életrajzi Lexikon, Akadémiai kiadó, Budapest 1967
K. Nagy Magda, 1974: Balázs Béla emlékezet, Kritika, 3.
Szabolcsi Miklós, 1964: Balázs Béla, MTA Nyelv-és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei, XX1.kötet, 1-4. sz.