Pataki Tamás: A Hazatért Hungária arról szól, hogy egyszer már sikerült
Ha megfelelő a történelmi pillanat, ezt igenis meg lehet csinálni, mert már egyszer megcsináltuk – fogalmazott a Hazatért Hungária című kötetének bemutató beszélgetésén a szerző, Pataki Tamás. Mint kiemelte, a munka bemutatja, milyen rendkívül virágzó időszaka volt a két világháború között a visszatért területeken országépítésbe kezdő magyarságnak, szimbolikusnak nevezve például, hogy miközben a szovjet csapatok már a Kárpátok közelébe nyomultak, még mindig építették a Szent Anna tóhoz vezető utat, azaz „az utolsó pillanatban sem hagyták abba az országépítést”.
Pataki Tamást, a Hazatért Hungária című könyvének a könyvbemutatóján elöljáróban arról beszélt, a kötet megszületését az a kérdés inspirálta, milyen tárgyi és szellemi emlékek maradtak abból az időszakból, amikor Magyarország a II. világháború előestéjén visszaszerezte területeinek egy részét, és „leltárként vegyük számba, mi maradt meg”. Mint hozzátette, szintén fontos kérdés, milyen szellemi értékek maradtak ebből az időszakból, hiszen a történelmi emlékezet elsősorban a bevonulásokra koncentrál, kevésbé a rákövetkező évekre. A szerző kiemelte, ez az időszak feltehetően azért sem maradt meg a köztudatban,
mert ha megvonnánk a korszak mérlegét, kiderülne, mennyire nem igaz, hogy a két világháború között nem történt igazából semmi, és a revízió is pusztán egy torzóban maradt kísérlet a területek visszaszerzésére.
Mint kifejtette, a kötet rávilágít arra, hogy egy rendkívül virágzó korszaka volt a magyar történelemnek és a világháború ellenére milyen komoly pénzeket fektetett a magyar állam a visszatért területek infrastruktúrájának fejlesztésére.
A visszatért területeket mindenképpen fejleszteni akarták, az ország szellemi, gazdasági vérkeringésébe visszahozni
-hangsúlyozta. Példaként említette a máramarosszigeti Sportszállót, amely a visszacsatolást követő második évben már állt, és máig is üzemel. Hasonlóképpen épült fel a Csallóközben Medvénél egy híd, egy olyan időszakban, amikor az ország súlyos acélhiánnyal küzdött, ezt is a mai napig használják. Szintén komoly teljesítménynek nevezte az észak-erdélyi vasútépítést, amelynek emlékét máig őrzik az őrházak és az állomásépületek. Pataki Tamás megjegyezte:
Nekünk ez a korszak, ez az életérzés mára elképzelhetetlen, a kötet célja viszont éppen az, hogy mégse legyen annyira az, hogy megmutassuk, ha megfelelő a történelmi pillanat, ezt igenis meg lehet csinálni, mert már egyszer megcsináltuk.
Nem ismerjük, hogyan élték meg a Magyarországhoz visszatérést a mindennapokban
Pataki Tamás szólt arról is, igyekeztek olyan településeket a kötetbe válogatni, amelyek valamiért szimbolikusok, mégha kevésbé is ismertek. Egyik személyes kedvenceként említette a felvidéki Beretke nevű községben működő református árvaházat, amely hasonló elveken működött, mint Böjte Csaba árvaházai. Hozzátette, a csehszlovák időkben mind a református egyháznak, mind a magyarságnak nehéz dolga volt, a fenntartók mégis, minden nehézség ellenére működtették az árvaházat, hogy magyarnak neveljék a gyermekeket.
Van is egy nagyon szép képeslap erről, amelyen az ottani patakban nagy csapatban fürdenek a gyerekek, feltételezzük, hogy ők az árvaház kis lakói lehetnek
-idézte fel a szerző. Hozzátette,
ha felülnézetből, csak politikai nézetből tekintünk erre az időszakra, akkor nem látszik, hogy mi van a felszín alatt. Nem látszik, hogy mi történt a mindennapi életben, és akkor egy nagyon torz, hamis képet kapunk erről a korszakról.
Az utolsó pillanatig építették az országot
A könyv gyászmunka abban az értelemben, hogy mennyi ember dolgozott szívvel-lélekkel egy ország építésén, egy olyan helyzetben, amely nem tartott sokáig – hangsúlyozta Pataki Tamás, aki szimbolikusnak nevezte, hogy miközben a szovjet csapatok már a Kárpátok közelébe nyomultak, még mindig építették a Szent Anna tóhoz vezető utat, azaz „az utolsó pillanatban sem hagyták abba az országépítést”. Mint kiemelte, ez az elhivatottság és elszánás valahol mégsem volt hiábavaló, hiszen a demográfiai kutatásokból mára látszik, a visszatért területeken azóta is kevésbé fogyott a magyarság.
Adott egy olyan szellemi, lelki, identitásbeli erősítést, ami úgy látszik, kitartott még évtizedek múlva is, mert megélhették azt, hogy ez lehetséges
-hangsúlyozta.
A szerző a beszélgetés végén felidézte, a korban divat volt az íróknak is ellátogatni a visszacsatolt területekre, különösen Erdélybe. Egy ilyen út keretében buszozott el Gyergyószentmiklósról a Gyilkos tóhoz Tamási Áronnal Illyés Gyula. Az író későbbi visszaemlékezéseiben az út kapcsán úgy fogalmazott, „akinek a tüdeje gyenge, az menjen a Tátrába, de akiben a magyarság gyenge, az menjen Erdélybe és tapasztalja meg azt a világot”.
A Hazatért Hungária című egyedülálló album kereskedelmi forgalomban nem kapható, kizárólag a Patrióták oldalán lehet hozzájutni. Rendelje meg kötetünket, és ezáltal őrizze Ön is a magyar világ ízét!
Fotók: Veres Kornélia, Somogyi György
Patrióták © 2022. 09.22.