A nemzet egységének szimbolikus tere – Bemutatkozott a Királydombról szóló emlékkönyvünk
Nem a magyarság szakrális középpontja, mégis Rákosmező Magyarország közjogi közepe, a magyar függetlenség, a magyar önrendelkezés zéruspontja – ezt ismerteti a „Rákosmező és a Királydomb története” című könyv, amely stílszerűen a második alkalommal megrendezésre kerülő Királyfeszten mutatkozott be. A kötet nemcsak a hajdani országgyűlés középkori hangulatát hivatott bemutatni, de arra is rávilágít, talán nem véletlen, hogy sem török kaszáló, sem kommunista szándék nem törölhette el e tér emlékezetét, és Pest talán egyik utolsó nem kozmopolita helyszíneként úgy tekinthetünk szét e vidéken, ahogy ötszáz évvel ezelőtt nemesi elődeink tehették, akik a szabad Magyarország jövőjéről joggal, de kötelességből is döntöttek.
Hetzmann Róbert, Kontos Gábor és Pataki Tamás szerzők – a Patrióták elnökségi tagjai – mutatták be az egyesület „Rákosmező és a Királydomb története” című ismeretterjesztő emlékkönyvét szombaton, a második alkalommal megrendezett Királyfeszten.
Szerencse, hogy nem építették be
Kontos Gábor elöljáróban arról beszélt, alapvetően a covid-járvány időszakában fordult a figyelme konkrétabban Rákosmező felé, amelyhez hiába nem kapcsolódik épített örökség, mégis egy olyan történelmi emlékhely, amelyhez meghatározó események kapcsolódnak, magától értetődne tehát, hogy nemzeti emlékhelyként ismerjék el. Amikor ez a Patrióták „lobbitevékenységének” köszönhetően 2020-ban megvalósult, adta magát a következő kérdés, hogyan lehetne az országgyűlések hagyományát, emlékét visszahozni a XXI. századba. Kontos Gábor kiemelte, a Királydomb történetileg „nem lebeg a levegőben”, egyrészt Rákosmező és a Királydomb jelentősége, történelmi szerepe ismert és egymáshoz kapcsolódik, másrészt hiába vita tárgya a történészek körében Rákosmező történelmi elhelyezkedése, konkrétabban a határai, a néphagyomány megőrizte a Királydomb helyét, amit a XVIII. századi feljegyzések is igazolnak. A szerző kiemelte, annak is örülni kell, hogy ez a néphagyomány által kijelölt terület a XXI. században is megmaradt mezőként, hiszen a múltat végképp eltörölni igyekvő kommunizmus idejében lakótelepet terveztettek a helyszínre. Szerencsésnek nevezte, hogy a mai kor embere a tágas mezőnek megmaradt terület alapján képet alkothat, milyen volt Rákosmező ötszáz évvel ezelőtt. Kontos Gábor úgy vélte, az eredeti helyszín azonosítása azért is fontos, mivel így nem kell „egy kijelölt, semmitmondó belvárosi emlékművet koszorúzni”, helyette tartalommal lehet megtölteni a máig részben érintetlenül hagyott területet.
Az ország politikai középpontja
Hetzmann Róbert, a kötet másik szerzője a beszélgetésen kiemelte, a Királydomb és Rákosmező három különböző oldalról is megragadható, az emlékkönyv is ezt a tematikát követi. Mint kifejtette, elsőként is fontos volt bemutatni, hogyan, milyen külsőségek közepedte zajlott a középkorban egy országgyűlés, amikor Rákosmezejét az ország közepeként tartották számon. Hetzmann Róbert elmondta, a kötet bemutatja a középkori gyűlések hangulatát, ahol minden nemesnek joga, egyszersmind kötelessége is volt megjelenni. A gyakran több héten át zajló nemzetgyűlésen az ország színe-java találkozott. A szerző megjegyezte, a kötetben kitérnek az országgyűlés jogtörténeti szerepére is, igyekezve közérthető módon megvilágítani annak jogi hátterét.
Hetzmann Róbert kiemelte, bár 1541-ben a török kor beköszöntével Rákosmezőn „valami véget ért”, hiszen Rákóczinak az országgyűlés rangjának visszaállítására tett kísérlete hamvába halt, Rákosmező egyszerű kaszálóként soha nem szerezte vissza történelmi szerepét, ellenben a magyar irodalomban és kultúrában tovább élt,
tovább éltették e terület meghatározó nemzetegyesítő szerepét.
A társszerző kiemelte, a kötet jelentősége abban is áll, hogy pontosan dokumentálja a Királydomb helyét, amelyet a ’80-as években már mindenki a Városligetben keresett. Mint kifejtette, a Rákosi-rendszerben különösen ügyeltek arra, hogy a Királydomb, mint olyan, a térképekről is eltűnjön, az emléke se maradjon fenn. Hetzmann Róbert hangsúlyozta továbbá, a kötet újdonsága nemcsak abban áll, hogy a magyar történelemben kevésbé elmélyedők számára közérthető formában mutatja be Rákosmező szerepét és rendeltetését, de azok számára is szolgál újabb adalékokkal, akik járatosabbak a témában. Példaként említette a könyv képanyagát, amelyben Károly Róbert 1318-ban kelt meghívólevele éppúgy szerepel, mint az 1446-os kormányzói kiadvány. Legfontosabb dokumentumként azt az 1505-ből való Rákosi-végzést jelölte meg, amely jelenleg csak a történeti levéltárban tekinthető meg.
Ihletet adó vidék
Pataki Tamás, aki Rákosmező kultúrtörténeti vonatkozásait dolgozta fel a mohácsi csatát követő évszázadokban, arról beszélt, fontos megérteni, hogy míg Mohácsot megelőzően konkrétan „politikát csináltak” a helyszínen, idővel viszont a Királydomb szimbólummá vált, amely generációkon átívelve képviselte az egységes és független Magyarország létét a legkorábbi XVII. századi költeményektől kezdve, és amelynek íve a XIX. századi hazafias versekig is elért. Mint megjegyezte, Kölcsey Ferenc egyik első hazafias verse is Rákosmezőről szólt, de a helyszínt jellemzően nem tragikus elemként jellemezték kortársai sem, hanem, mint a régi dicsőség szimbólumát, azaz Rákosmező ihletet adó terület. Mint fogalmazott,
ezért is fontos, hogy Rákosmező a köztudatba visszakerüljön, mert ha megtartjuk emlékhelyeinket, azzal történelmi szabadságeszményünknek adózunk, azaz arról, milyen lenne egy mindenkori kívánatos állapot a magyarság számára.
Patrióták © 2022. 09.27.