Írta: Lovász Ádám
Amikor szó esik a műemlékvédelem kérdéséről, számos érvvel és ellenérvvel találkozhatunk. Rövid írásunknak nem célja az összes szempont felvonultatása, csupán néhány fontos kvalitatív és kvantitatív kutatási eredmény igénybevételével kívánjuk alátámasztani a műemlékvédelem fontosságát, sőt annak a közösség számára való hasznosságát. A műemlékek szimbolikus értékétől (vagy éppenséggel értéktelenségétől) azok felújításának gazdasági költségéig, az érvek és ellenérvek széles skálájával találhatja szemben magát az, aki a műemlékvédelem mellett foglal állást. Szokás olykor a felújítás, városrehabilitáció anyagi értékéről beszélni. Mielőtt belebocsátkoznánk bármilyen konkrét, közgazdaságtani jellegű fejtegetésbe, le kell szögeznünk, hogy egyetlen kormány sem korlátozhatja magát a tisztán költség/haszon számításon alapuló döntéshozatalra. A gyakorlatban ritka az olyan kormány, amely egyáltalán ne tartaná tiszteletben a szimbólumokat, mert legalább ugyanolyan fontosságúak egy társadalom számára a közös jelképek, mint a megélhetés forrásai vagy a gazdaság egyéb aspektusai.
A szimbólumok olykor konkrét, anyagi formát is ölthetnek, például épületek alakjában. Az épület az ember civilizációalkotó képességének fizikai lenyomata. Fizikai volta ellenére az épület – legalábbis az, amely méltó a „műemlék” elnevezésre – sohasem csupán lakóház vagy minisztérium: a szellemnek egy tapintható, érzékelhető maradványa. Ezért társadalmi kötelességünk megőrizni a múlt maradványait, legalábbis amennyiben egészséges, kiegyensúlyozott párbeszédet folytatunk saját múltunkkal, és nem tagadjuk meg azt degeneráltakhoz méltó módon. Múltunkhoz ragaszkodni annyi, mint a múlt szimbólumainak a továbbélését biztosítani. Ennek egyik eszköze a jelképes, vagy akár „csupán” esztétikai értéket képviselő műemlékek védelme és felújítása. Egy épület felújítása egyenértékű az által képviselt szellem felújításával; azt szokás felújítani, amellyel azonosulni vagyunk képesek. Magától értetődő, hogy amellyel nem tudunk azonosulni, azt hagyjuk elporladni. Mindig felmerülnek politikai kérdések is a múlt eseményeinek tekintetében.
Ezen a ponton nem célunk felidézni e jól ismert vitákat. Viták mindenhol vannak. Amennyiben a közhatalom birtokosa valóban építő jellegűen kíván eljárni, figyelmen kívül kell hagynia a vitákat. A bölcs államfőnek építenie kell. Etikai kötelessége a közösség vezetőjének az építkezés, az ország jobbítása. A jobbítás egyik eszköze a múlt lenyomatainak felújítása, újra elevenné tétele. Az elevenné tétel nem korlátozódik csupán üresen álló épületek felújítására: a felújítás mellett mindig gondoskodni kell a felújított műemlékek hasznosításáról is. Miért oly fontosak tehát a szimbólumok? A korai huszonegyedik századi Magyarországtól némiképpen eltérő helyzetben lévő posztkoloniális államokról szólva, a következő idézet megvilágíthatja a dolgok lényegét szociológiai szempontból:
„Az újonnan függetlenné vált Harmadik Világbeli államok kormányait gyakran bírálják nyugati szemlélők azért mert tisztán szimbolikus vállalkozásokra költenek rengeteg pénzt. Új kormányzati negyedek felépítése, vagy egy új nemzeti légitársaság megalapítása és az ezekhez hasonló esetek különösen hajlamosak kiváltani a külföldiek értetlenségét. Ekkor a nyugatiak megállapítják, hogy az ilyen kormányok nem engedhetnék meg maguknak az ilyen költekezéseket. Tisztán gazdaság értelemben talán még igazuk is lehet. Az ember viszont nemcsak kenyéren él – különösen nem rendkívüli szükség és remény esetén. Ilyen helyzetekben az ember számára legalább olyan fontos táplálékot nyújtanak az álmok, mint a kenyér. Ezért tehát számos esetben az ilyen kormányok nem engedhetik meg maguknak hogy ne manipulálják ily módon a szimbólumokat.” [1]
Egészen eltérő kihívással állnak szemben a magyarországihoz hasonló társadalmak. A magyar kultúrát, többé vagy kevésbé, nem pusztították oly mértékben a különböző gyarmati hatalmak, mint amennyire tették ezt Afrikában vagy Latin Amerikában. Ráadásul a különböző impériumok, amelyek megszállták a történelem folyamán Magyarországot, alapvetően európai sajátosságokkal rendelkező hatalmak voltak, az Oszmán Birodalom fontos kivételével. Ezért sosem volt szükség új kultúra vagy „új műemlékek” felépítésére vagy a helyi kultúra helyreállítására. Ennek dacára mégiscsak fontosak Berger és munkatársainak észrevételei a szimbólumok értékéről ránk nézve is. Legalább olyan fontos a fenti idézet szerint a szimbólum, valamint az azáltal megtestesített remény, mint a pusztán anyagi ösztönzők kérdése.
Egyik nélkül nincs a másik; kölcsönhatás figyelhető meg közöttük. Koherens, azonos értékrendet valló erős közösség híján nincsen erős gazdaság és jólét. Jólét nélkül, ugyanakkor, nem lehet tartós a társadalmi béke. Csőlátásra vall bármely szemlélet, amely a társadalmi békének bármely komponensét figyelmen kívül hagyja. Láthatjuk azon államok kálváriáját a mai zavaros időkben (Ukrajna, Szíria, Irak, Líbia, stb), amelyek nem voltak képesek koherens, a nemzet minden tagja számára elfogadható nemzeti identitást kovácsolni. Igen, mert végső soron erről van szó: a béke előfeltétele az egyetértés.
Ennyit a szimbolikus vonzatról. Amennyiben valaki számára mégsem kielégítőek a tisztán szentimentális érvek, melyek a szimbólumok megtestesüléseiként létező épületek önértékére hívják fel a figyelmet, szükséges a költség/haszon számítás eszközéhez is nyúlnunk a szkeptikusok meggyőzése érdekében. E téren sincs okunk kételkedni a műemlékvédelem fontosságában és kívánatosságában. Szinte egybehangzó konszenzus létezik arról a közgazdászok között, hogy a városrehabilitációra fordított költekezés nemhogy anyagi hasznot eredményez, hanem ráadásul többet, mint az alternatív költekezési lehetőségek.
A Listokin, Listokin and Lahr 1998-as kutatás például kimutatta meggyőző módon a műemlékvédelem gazdasági multiplikátor-hatását. A turizmustól az ingatlanárakig, számos pozitív hatása van a műemlékvédelmi szabályozásnak. [2] Ráadásul, vizsgálatukban több alternatív beruházást is modelleztek, nevezetesen egymillió dollár elköltését és annak gazdasági megtérülését (műemléki jellegű lakóingatlanok felújítása versus könyvkiadás támogatása, gyógyszerüzem létesítése, elektronikai üzem létesítése). Eredményeik magukért beszélnek: minden egyes alternatívánál többel járult hozzá anyagi értelemben a település jólétéhez a műemlékek felújítása. Több munkahely, nagyobb GDP-növekedés és mi több, jelentősebb adóbevételek. A legfeltűnőbb az adóbevételek növekedése volt: majdnem 20%-nyi különbséget fedeztek fel az önkormányzati adóbevételek tekintetében az elektronikai üzem létesülése és a műemlék felújítása projekt között, az utóbbi javára. [3] Számos konkrét esettanulmány is kimutatta a műmelékek felújításának gazdasági mérőszámokkal mérhető hasznosságát mind a közösség, mind annak tagjai számára.
Lovász Ádám
Magyar Patrióták Közössége © 2014. augusztus 29.
HIVATKOZÁSOK:
[1] Peter L. Berger, Brigitte Berger és Hansfried Kellner: The Homeless Mind. Modernization and Conciousness (1974 [1973], Pelican, New York), 129-130 old.
[2] David Listokin, Barbara Listokin, és Michael Lahr: „The Contributions of Historic Preservation to Housing and Economic Development” ebben Housing Policy Debate, 9 évfolyam, 3 szám, 431-478 old.
[3] Randall Mason: Economics and Historic Preservation. A Guide and Review of Literature (2005, Brookings Institution), 8 old., táblázat:
Economic Impacts per Million Dollars of Initial Expenditure
Economic Effect | Residential Historic Rehabilitation | Book Publishing | Pharmaceutical Production | Electronic Component Production |
Employment (jobs) | 36 | 35 | 28 | 30 |
Income ($000) | 1240 | 1160 | 1045 | 1018 |
GDP | 1672 | 1722 | 1546 | 1483 |
State taxes ($000) | 106 | 103 | 93 | 87 |
Local taxes (000) | 89 | 86 | 79 | 74 |
Melléklet: táblázat a történelmi műemlékek felújításának gazdasági hatásairól.