Szegeden mutatták be az Elesett bástyát
Szerénység, Szeméremség vagy Szexrémség – e szavakra javítaná át a számítógép annak a történelmi tájegységnek a nevét, amely egykor az egyik legtöbbet adta hozzá a magyar kultúrához. A Patrióták műhelyében készült Elesett bástya, Hetzmann Róbert elnök Szerémségről szóló könyve november 15-én, a magyar szórvány napján mutatkozott be a VMDK Szegedi Tagozata és a Magyar Kisebbségi Információs Egyesület rendezvényén. Az Elesett bástya szerzőjével Matuska Márton délvidéki író a Dugonics téri Katolikus Házban beszélgetett.
– A Szerémség ma már olyannyira ismeretlen, hogy amikor a ma esti beszélgetésre készültem, a számítógépes szövegszerkesztő hullámosan aláhúzta ezt a kifejezést – ezzel a felütéssel indította az Elesett bástya könyvbemutatóját Matuska Márton délvidéki író, az 1944–1945-ös tragédia kutatója. – Ehelyett olyan szavakat javasolt a számítógép, mint Szerénység, Szeméremség, sőt Szexrémség – mondta a Katolikus Házban megjelent közel ötven fős közönség nagy derültsége közben.
Matuska Márton számára az Elesett bástya meglepetés volt: a kötet olvasása közben jött csak rá igazán, hogy a Szerémség még a délvidéki magyarok számára is mennyire fehér foltot jelent. Még a helynevek is ismeretlenül csengenek – példaképp említette az újvidékiek által kedvelt Fruška Gora hegységet, amelynek van magyar neve is, Tarcal, mégis kevesen emlegetik így.
A Szerémség földrajzi-történeti kontextusba helyezését követően a szerzőt személyes motivációiról faggatták: középiskolai tanári indíttatásra került a Délvidék a figyelmébe, de a Duna–Száva köze kezdetben számára is egy talány volt. Az ottani szórvány látogatása során döbbent rá, hogy a magyarság milyen mély gyökereket eresztett ebbe a földbe. A Szerémség a középkori Magyar Királyság gazdasági és kulturális szempontból egyaránt legfejlettebb térségei közé tartozott, amit a szerző számos példával – borkereskedelem, európai egyetemekre járó ifjak, a Huszita Biblia megszületése – alátámasztotta.
Ezt a csodálatos világot törölte el az ottomán invázió, és épp ez a három évszázad a Szerémség hőstörténete, amely végső soron a magyarság kihalásával járt. Velük együtt a régi kultúra is sírba szállt, a tájat pedig a törökök farvizén betelepedő szerbek népesítették be. Napjainkban a szerémségi szórványmagyarság mintegy négyezer lelket számlál, ami az összlakosság mindössze egy százaléka, de ők sem a török előtti világ túlélői, hanem a visszafoglalás után húzódtak le a pusztává lett vidékre.
Mikor esett ki a Szerémség a magyarság köztudatából? – tette fel Matuska Márton a kérdést. Hetzmann Róbert szerint a kollektív feledés annak lett a következménye, hogy nem maradt helyben folytonos lakosság, így nem volt, aki a történetet elbeszélje és nemzedékről nemzedékre hagyományozza. „A magyar Szerémség volt, nincs” – nyomatékosította. Az Elesett bástya éppen ezen szeretne változtatni: most megszületett egy könyv, amely csokorba szedi a Szerémség kultúrtörténetünk szempontjából figyelemre méltó mozzanatait, visszahelyezve ezt a méltatlanul elfeledett tájat a magyarság szellemi térképére.
– A könyv címe első pillantásra borúlátónak tűnhet, de valójában egészen más a mondanivalója. A magyarság pusztulása a Szerémségben dokumentált tény és a régmúltra tartozik, miközben a története tovább él közöttünk, és nagyon sok tanulsággal szolgál az utókor számára. Azt üzeni, hogy a bástya ugyan elesett, de a vár még áll – ezzel a végszóval zárta Hetzmann Róbert az Elesett bástya könyvbemutatóját, amely elsőként Szegeden mutatkozott be a VMDK Szegedi Tagozata és a Magyar Kisebbségi Információs Egyesület meghívásának köszönhetően.
Az Elesett bástya kereskedelmi forgalomba nem kerül, a könyvet a Patrióták honlapján tudják megrendelni.
Patrióták © 2022. november 21.