Az októberi Patrióta esten Bán János – aki Bán Mór írói néven a népszerű Hunyadi-sorozat szerzője – a magyar történelemből vett példákon keresztül mutatta be, hogy a hősök kultusza nem idejét múlt dolog. Az íróval Filó Tamás, a Magyar Patrióták Közössége tagja beszélgetett hazaszeretetről és olyan kényes kérdésekről, mint a történelmi filmek ügye.
Szükségünk van-e hősökre? – állt a filozofikusnak tűnő kérdés az október 10-ére, a Küküllő Székely kocsmába meghirdetett rendezvény plakátján. Bán János válaszként egy amerikai ezredessel újságíróként lefolytatott régi beszélgetését elevenítette fel, mely Afganisztánban, a tálib állásoktól pár kilométerre zajlott. Az afroamerikai származású ezredes elismerően szólt Árpádról és a 907-es pozsonyi csata taktikai előkészítéséről, amit a katonai akadémián neki is megtanítottak. Bán János akkor hallott először a magyarországi történelemoktatás által fájdalmasan mellőzött pozsonyi csatáról – az útról hazaérkezve döbbent rá, hogy a magyar történelem tanításakor szinte kizárólag a vereségek vannak kiemelve, holott a győzelmek is a múltunk részei.
Az amerikai ezredes a világtörténelem legnagyobb hőstetteként hivatkozott Alamo erődjének 1836-os ostromára, amely során 260 szakadár texasival állt szemben 1800 mexikói ostromló. A harc 13 napon át tartott, mígnem három kivételével minden texasi elesett. Az ezredes szerint az amerikaiak a világ leghősiesebb nemzete, mert ők ilyen önfeláldozó hőstetteket is véghez vittek történelmük során. Bán János erre válaszul közölte vele, hogy minden elismerése mellett ő is elmond egy történetet: Nándorfehérvár 1440-es ostromát, amelynek során a vár kapitánya Tallóci Jován és a mintegy 3200 főnyi várvédő állt szembe a II. Murád vezette 65 ezer fős szultáni sereggel. Az ostrom tavasztól késő őszig tartott, rengeteg török roham és sok magyar kitörés tette egyre véresebbé. A török támadók alagútásással próbáltak pontot tenni a hosszúra nyúlt ostrom végére. A magyar védők ellenalagutat készítettek, és a megfelelő időpontban berobbantották azt, mire törökök ezrei vesztek oda az alagútban.
Ettől a történettől elkerekedett az amerikai ezredes arca, és azt kérdezte, hogy ugye erről a Tallóci Jovánról Magyarországon minden városban utcák, terek és intézmények vannak elnevezte. Nem! – hangzott a válasz, – alig tudja valaki a nevét Magyarországon.
A Patrióta est több Hunyadiakkal kapcsolatos méltatlanságot is körüljárt, így szó esett Hunyadi János nemrégiben Zimonyban felállított, inkább karikatúrának tűnő szobráról is. Bán János szerint a kereszténység legnagyobb XV. századi védőbástyája és egyben a magyar történelem egyik legismertebb és joggal legelismertebb alakja ennél sokkal többet érdemelne.
A nándorfehérvári diadal kapcsán felidézte a történelemkönyvekbe Dugovics Titusz néven bevonult ismeretlen hős önfeláldozó tettét, aki az utolsó pillanatban képes volt megfordítani a vesztésre álló csata kimenetelét egy lélektani pillanatban. Rámutatott:
Azért fontos számunkra a hősök példája, mert akár egyetlen ember cselekedete is képes megváltoztatni a történelmet.
Bán Jánossal a magyarországi filmgyártás témakörét sem hagytuk érintetlenül. Az író szomorúnak tartja, hogy még mindig nem sikerült történelmi nagyjainkról elfogadható minőségű filmet készíteni. Elkeserítőnek nevezte, hogy máig az 1968-as Egri csillagok az egyetlen film, ami a magyar hősiességet bátran be meri mutatni, a fél évszázaddal ezelőtt készült alkotás ugyanakkor egyre kevésbé köti le a fiatal nemzedék figyelmét.
„Egészséges nemzeti öntudat, nemzeti büszkeség nélkül esélytelenek vagyunk a jelen és a jövő kihívásaival szemben.”
Bán János
Természetesen a Hunyadi-sorozat sikereiről is szó esett. Mint ismeretes, a regényfolyam tizedik kötete (Vihartépte zászlaink) jelent meg legutóbb, az író tervei szerint még további két kötet foglalkozik majd Hunyadi János életével, majd utána következnek a Hunyadi Mátyás és Corvin János életét bemutató részek. Várhatóan a 2020-as ünnepi könyvhéten érkezik a tizenegyedik kötet. Eközben a Kossuth Rádióban szeptemberben kezdetét vette a Hunyadi-rádiójáték sorozat negyedik évada, amely a Hunyadi-regény negyedik kötetét dolgozza fel.
Bán János ezen az estén megmutatta, hogy nemcsak írásban, hanem szóban is a történetmesélés nagymestere. Tisztán láthattuk, hogy a régmúlt hősei ma is példaként állnak előttünk, és ha megfelelően nyúlunk hozzájuk, megírjuk vagy megfilmesítjük cselekedeteiket, akkor ma is segíthetnek megtalálni a helyes utat, és hozzájárulnak ahhoz, hogy ma is születhessenek új hősök. Nagy örömmel említette, hogy a múlt hőseinek felidézésében több kiváló tollú kortársa is szerepet vállal, úgy mint Bíró Szabolcs, Csikász Lajos vagy épp Benkő László.
Visszatérve a Patrióta est címére, miszerint szükségünk van-e hősökre – a jelenlévők nagy egyetértéssel arra a döntésre jutottak, hogy ideje elhagyni a kérdőjelet és bátran kijelenteni: szükségünk van hőseinkre. A beszélgetést Filó Tamás stílszerűen egy Bán Mór idézettel zárta, amely eredeti szövegkörnyezetében a Hunyadi-regényfolyam írásáról szólt: „Úgy érzem ezt csak abbahagyni lehet, befejezni nem.”
Fényképezte: Somogyi György
B. L. / Magyar Patrióták Közössége © 2019.10.28.