Aki egy volt közülünk, mégis egy valóságos hős
Wittner Mária egy volt közülünk, mégis, több volt mint hétköznapi ember, egy valóságos ’56-os hős – hangzott el Dunakeszin a „Készültem az útra” című, Wittner Máriáról szóló vándorkiállítás megnyitóján, amelyen Tuzson Bence igazságügyi miniszter és Németh Szilárd országgyűlési képviselő is részt vettek. Az eseményen Hetzmann Róbert, a Patrióták elnöke arról beszélt, Wittner Mária azt az üzenetet hagyta a Patriótákra, „hogy a zászlót soha ne hagyjuk a földön heverni. A zászlót fel kell venni és tovább kell vinni.” Mint kiemelte, ezt a küldetést teljesíti lényegében a kiállítás, amely Wittner Mária szabadság melletti kiállásának üzenetét viszi szerte szét a Kárpát-medencében.
Ünnepélyes keretek közt indult útnak a Wittner Mária életét bemutató vándorkiállítás
Február 20-án Dunakeszin nyílt meg első alkalommal a „Készültem az útra” című, Wittner Máriáról szóló vándorkiállítás. Az ismeretterjesztő pannókból és 1956-ra emlékeztető installációs elemekből álló tárlat a Patrióták műhelyében készült a Miniszterelnökség támogatásával, Hajagos Csaba történész-kurátor szakmai irányítása alatt, és kimondott célja, hogy Wittner Mária életművét minél többek számára bemutassa.
A szimbolikus helyszínen Tuzson Bence igazságügyi miniszter, a térség országgyűlési képviselője nyitotta meg a rendezvényt, majd egyebek mellett megszólalt Németh Szilárd országgyűlési képviselő is, aki a kiállítás védnöke is egyben. Az esemény fényét Petrás Mária népdalénekes két népdallal emelte.
Aki egy volt közülünk
Csoma Attila, a dunakeszi VOKE József Attila Művelődési Központ vezetője bevezető köszöntőjében kiemelte, a kiállítás azért sem hétköznapi, mivel Wittner Máriát dunakeszi lakosként komoly kapcsolat fűzte az intézményhez is, ahol gyakran megfordult. Mint fogalmazott,
Mária számunkra egy félig-meddig hétköznapi figura volt, egy volt közülünk, mégis, több volt mint hétköznapi ember, egy valóságos ’56-os hős.
Az intézményvezető azt kívánta, a kiállítás jusson el minél több településére a Kárpát-medencének, így terjesztve azt a gondolatot, amelyet Wittner Mária a szabadságról és a magyarságról képviselt.
Az lesz hős, aki a fontos pillanatokban kiáll a szabadságért
A másodikként köszöntőt mondó Dióssi Csaba, Dunakeszi polgármestere kiemelte, Wittner Mária Dunakeszi egyik nevezetességévé vált. Mint személyes emlékeit felidézve elmondta, négy évig volt lehetősége Wittner Máriával együtt dolgozni a Parlamentben, ráadásul egy igen intenzív időszakban, amikor az Alaptörvénnyel az egész jogrend megújult. A polgármester kiemelte, ez idő alatt ismerte fel, hogy a hősök, amilyen Wittner Mária is volt, hétköznapi emberek, akik attól váltak különlegessé, hogy a fontos pillanatokban készek feláldozni az életüket a hazáért és a szabadságért. A történelem eléjük tár egy szituációt, ahol választaniuk kell, és ilyenkor a magasabb érdekeket képesek a sajátjuk elé helyezni, bármilyen következményekkel is járjon a döntésük. A polgármester kitért arra, végignézve Magyarország történelmén ez a nép folyamatosan a szabadságáért harcolt, amit ma szuverenitásnak nevezünk. Úgy vélte, a legfontosabb, hogy továbbra is olyan döntéseket hozzunk, amelyek biztosítják a szabadságunkat. Kiemelte,
Nagyon büszke vagyok arra, hogy Marikát közelről ismerhettem, hogy megszavazhattam az ő díszpolgári címét, és azt hiszem, hogy egész városunk büszke arra, hogy ő köztünk élt
– mondta a városvezető. Mint kiemelte, Wittner Mária hányattatott élete ellenére mindig a közösségért, mindig másokért cselekedett, és reményét fejezte ki, hogy példáját sokan követik majd.
„A zászlót ne hagyjuk a földön heverni”
Dunakeszi méltó helyszíne a Wittner Máriáról szóló kiállításnak, egyúttal egy olyan indulás is, amely egy komoly vándorút első állomása – fogalmazott köszöntőjében Hetzmann Róbert. A kiállítást rendező Magyar Patrióták Közösségének alapító elnöke kifejtette, szervezetük példaképnek tekintette Wittner Máriát, és külön öröm, hogy a Gondviselésnek köszönhetően személyesen is ismerhették, több közös kezdeményezést is sikerrel megvalósíthattak. Hetzmann Róbert ugyanakkor kiemelte, az egyik ilyen alkalommal fogalmazta meg Wittner Mária azt az üzenetet a Patrióták számára, hogy
a zászlót sohase hagyjuk a földön heverni. Amikor Wittner Mária megtért Teremtőjéhez, akkor ez a gondolat csengett a fülünkben. A zászló nem maradhat a földön. A zászlót fel kell venni és tovább kell vinni.
A Patrióták elnöke hozzátette, lényegében erről szól a magyar történelem, az ezeréves magyar múlt, és a jövő is erről kell szóljon, ha „ezt a zászlót lesz, aki tovább viszi”. Hetzmann Róbert kiemelte, Wittner Mária kétszeri is életét áldozta a magyar hazáért, egyszer, amikor 1956-ban szabadságharcosnak állt és vállalva ennek következményeit, halálraítéltként a siralomházban várta sorsát. Másodszor pedig akkor áldozta fel az életét, amikor megfogadta, hogy ha a börtönből kikerül, nem fog hallgatni, hogy ne orozhassák el a dicsőséget azoktól, akiket az megillet: a pesti srácoktól.
Abban bízunk abban, hogy ez a kiállítás most egy olyan vándorút elején áll, amely sohasem fog véget érni
– zárta gondolatait a Patrióták elnöke.

Wittner Mária összekötött minket
Tuzson Bence igazságügyi miniszter felszólalásában hihetetlennek nevezte, hogy Wittner Mária már másfél esztendeje eltávozott az élők sorából, különösen, mivel mintha továbbra sem egy emlék, hanem a mindennapok része lenne.
Vannak olyan emberek, akik összekötnek minket. Összekötik a generációkat és ilyen ember volt Wittner Mária. Egy hihetetlen, erős személyiség, egy magyar hős, de egy mindennapi ember. Vele beszélgetve az ember valóban úgy érezte, hogy összeköti őt az idővel, összeköti őt 1956-tal
– idézte fel a miniszter. Mint kitért arra, Wittner Mária folyamatosan elmesélte az által megélt múltat, de példája arra tanít, hogy mindannyian adják tovább a történeteinket és azokat is, amelyeket szüleinktől, nagyszüleinktől hallottunk.
Ebből a sok kis történetből fog összeállni az a mozaik, amit Magyarországnak, magyar történelemnek és magyar kultúrának nevezünk
– fogalmazott. Tuzson Bence végezetül kiemelte, az Európai Unióban összesen két olyan ország van, amelynek ezer év óta folyamatos államisága van, Magyarország és Franciaország.
Ez azért lehet így, mert bennünk magyarokban megvan egy különös képesség: a megmaradás képessége. És ezt a képességet az élteti és az segíti, hogy voltak és vannak Wittner Máriák, akik elmondták a saját történetüket, és kiálltak értünk, magyarokért, amikor a történelem ezt követelte
– zárta beszédét Tuzson Bence.

A bajtársiasság egy életre szól, és még azon túl is
Németh Szilárd kormánybiztos, országgyűlési képviselő elöljáróban arról beszélt, azért vállalta el a kiállítássorozat védnökségét, mert jelentősnek érezte, hogy a Patrióták személyében a fiatalok kezdeményezték Wittner Mária örökségének továbbvitelét. Kiemelte, az eredmény egy Wittner Máriához valóban méltó kiállítás lett. Ezt követően Németh Szilárd az ’56-os hős sorait idézte:
„Nagyon sokszor feltettem magamnak a kérdést, miért maradtam életben? A kérdés hosszú éveken át megválaszolatlan kérdőjel maradt, melyre nem találtam meg a magyarázatot. Ma már tudom, életbenmaradásomhoz feladat kötődik. Azoknak követeként állok most itt, akik ma már nem szólhatnak. Vádolnak a bitófák és vádolnak a kopjafák a 301-es parcellában. Ezért választottam ezt a harcot és leszek a követük, ha kell, a lelkiismeretük.”
Az országgyűlési képviselő Wittner Mária küldetésével kapcsolatban kiemelte, hogy bár 1957-ben az ő nyakáról lekerült ugyan a kötél, de három másik társáéról nem. Ezt súlyos teher és súlyos felelősség, amelyet Wittner Mária halála után az utókornak kell átvennie.

Ő azt üzente mindannyiunknak, hogy a bajtársiasság az egy életre szól, de még egy életnél is tovább tart
– emelte ki. Németh Szilárd felidézte, hogy Wittner Mária egy alkalommal két fontos dologra figyelmeztette őt. Az egyik, hogy az ördöggel, semmilyen célért nem szabad cimborálni, mert az ördög teljesen hitelteleníti a célt. Ezt különben Wittner Mária be is tartotta, mivel a kommunistáktól mindig komoly távolságot tartott – fűzte hozzá a kormánybiztos. A másik üzenete pedig az volt: „kezdjünk minden mondatot úgy, hogy nincs az a pénz… Nincs az a pénz, amiért a hitemet az Istenben, a hazában, az igazságban elhagyom…”. Mint Wittner Mária mondogatta, a gazságot az igazságtól csak egyetlen betű, egy nagyon vékony határ választja el. Németh Szilárd végezetül kitért arra, a kiállítássorozat egy ívet fog adni, amely a kommunizmus áldozatainak február 25-ei emléknapjával kezdődik, és fontos állomása lesz Wittner Mária közelgő 87. születésnapja, amely az európai parlamenti és önkormányzati választásokkal egy napra fog esni, valamint a Nemzeti Összetartozás Napja, amikor Csepel fogja éppen fogadni a tárlatot.
Ezek az állomások mind szimbolikusak, mind egy-egy metafora, amikor Marika néni életéhez, munkásságához, személyéhez közelebb kerülhetünk
– emelte ki Németh Szilárd.
Nem ért véget az életútja
A megnyitón tiszteletét tette Varga János Corvin közi felkelő, egykori politikai fogoly, a Vajdahunyad utcai csoport utolsó élő tagja, aki visszaemlékezésében felidézte 1956-ban 16 éves „pesti srácként” betöltött szerepét, valamint első találkozását Wittner Máriával.
Hajagos Csaba, a kiállítás kurátora arról beszélt, a kiállítás 16 tabló keretében mutatja be Wittner Mária életútját, a különböző korszakait, a kommunista diktatúra miliőjét, összességében az 1945 és 1990 közötti időszak történelmét, illetve az ’56-os hős rendszerváltás utáni tevékenységét. Mint hozzátette, a tablók külön foglalkoznak azokkal az indíttatásokkal, amelyek Wittner Máriát érték, például Kunhegyesen, ahol láthatta a paraszti társadalom ellehetetlenítését, de ide tartozik kötődése az egyházhoz, Erdélyhez, irodalom iránti fogékonysága, családi sorstragédiája.
Ezek az indíttatások, körülmények vezetik fel az ő életútját 1956-ig, hiszen ő maga is érti azt a feszültséget, amely az egész társadalomban felgyülemlik ’56-ra
– fogalmazott.
A kor fiataljai, egyetemisták, főiskolások viszik fel a munkásság elkeseredettsége mellett a feszültséget, azt az ÁVH-tól, ablakzörgetéstől rettegő éjszakai nyugtalanságot Budapestre, és ott kulminálódik ez a feszültség olyan csúcsponttá, hogy a forradalom ki tud törni
– tette hozzá, kiemelve, már ennek is élharcosa volt Wittner Mária. A molinók bemutatják a Corvin közi harcokban betöltött szerepét, a Pongrátzokkal való kapcsolatát, az ellene indult koncepciós pert, a kalocsai fegyházban töltött éveket, az 1970-es amnesztiát. Hasonlóképpen a rendszerváltást követő közéleti tevékenységét is, amely talán a Tóth Ilona-per kapcsán, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja bevezetésével csúcsosodott ki.
Wittner Mária életútja azzal, hogy 2022 szeptemberében elhunyt, nem ért véget. Ennek a kiállításnak is az az üzenete, hogy az a jó gyakorlat, amelyet ő képviselt és amit 1956-ban véghez vitt, az követendő példa a fiatalság számára
– fogalmazott a kurátor.
A vándorkiállítás február végéig lesz látogatható a művelődési központ nyitvatartási idejében (munkanapokon 9 és 17 óra között) Dunakeszin, a következő állomás Soroksár lesz.
Patrióták © 2024. február 21.
(Fotó: Somogyi György)
