Wittner Máriára emlékeztünk Marosvásárhelyen
„1956 koronatanújaként élő figyelmeztetés volt és maradt” – mondta Kövér László, az Országgyűlés elnöke október 26-án Marosvásárhelyen, a Patrióták Wittner Mária előtt tisztelgő kiállításának megnyitóján. A Kultúrpalotában megtartott ünnepélyen mutatkozott be „A zászlót vinni kell” című, az ’56-os szabadságharcos életműve előtt tisztelgő emlékkötet első alkalommal.
A magyar és a székely himnusszal vette kezdetét szombat délelőtt 10 órakor a marosvásárhelyi Kultúrpalota kisebbik dísztermében a Wittner Máriára emlékező vándorkiállítás ünnepélyes megnyitója, melyet az erdélyi és az anyaországi közélet számos kiemelt szereplője megtisztelt jelenlétével.
A teltházas közönséget elsőként Hetzmann Róbert, a Patrióták elnöke köszöntötte, aki nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy a tárlatnak a székely főváros legelőkelőbb épülete ad otthont. Ezt követte Márai Sándor Mennyből az angyal című, a levert szabadságharc emlékére írt verse Marosán Csaba, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművészének előadásában.
Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere köszöntőjében felidézte 1956 erdélyi vonatkozásait, és egyúttal örömének adott hangot, amiért a vándorkiállítás Marosvásárhelyre látogatott. A városvezető gondolatait követően Kásler Magda népdalénekes az Angyaloknak nagyságos asszonya kezdetű népi Mária-éneket énekelte el.
„A mai kiállítás egy jelenkori magyar nagyasszony sorsáról szól” – kezdte beszédét Kövér László, az Országgyűlés elnöke. A házelnök felidézte Wittner Mária életútjának állomásait, hányatott ifjúságát, aki bár a második világháborúban meggyötört, majd a kommunizmus által rabul ejtett hazájától csak nyomort és kiszolgáltatottságot kapott, 1956-ban szívét és lelkét adta az ország szabadságáért.
„2001-ben, a kommunizmus áldozatainak emléknapján, az egykori halálraítélt erkölcsi hulláknak nyilvánította halálra ítélőit és azok politikai utódait. Beszéde azt tanúsította, hogy az akkor 64 esztendős asszony ugyanúgy a szívéből és lelkéből beszélt, mint ahogyan 19 évesen a pesti barikádokon cselekedett” – emelte ki Kövér László, aki Wittner Máriát „jelenkori nagyasszonyunknak”, „a magyar jellem nagyasszonyának” nevezte.
Az Országgyűlés elnöke rámutatott, hogy a történelem nem érthető meg másként, csak emberi sorsokon keresztül. „Ha érteni akarjuk 1956-ot, a magyar történelem egyik legfontosabb sarokpontját, a magyar lélek egyik legnagyobb teljesítményét, akkor emberi sorsokat kell megismernünk” – mondta, majd felidézte a legismertebb erdélyi ’56-os mártírok közül Bartis Ferenc, Páskándi Géza, Dávid Gyula és Moyses Márton példáját, akik mindnyájan súlyos retorzióban részesültek azért, „mert fiatal szívük együtt dobbant a budapesti Wittner Mária és társai szívével.” Kövér László hangsúlyozta: „Ezen erdélyi magyar sorsokat sem szabad soha feledni, azért, hogy gyermekeink és unokáink átérezhessék a költő szavát: ilyen nagy dolog a szabadság azoknak, akik azt nem örökségként kapták.”

A házelnök kifejtette:
„1956-ban a nagyhatalmi keleti politika ledöfte a magyar szabadságot, a nagyhatalmi nyugati politika hagyta elvérezni, a nagyvilág pedig szánakozva és tehetetlenül szemlélte a magyarság haláltusáját. Az 1956-ban történtek után a világon többé soha senkinek sincs semmiféle joga erkölcsi és politikai leckéket adni Magyarországnak a háborúról és a békéről!”
Kövér László ezt követően felidézte, mi várt Wittner Máriára a vérbe fojtott szabadságharc után: amnesztia helyett megtorlás – „ifjúságának legszebb éveit a börtön morzsolta el” –, majd az 1970-ig tartó börtönéveket követő csalódások.
„Nem készült politikusnak sem – a rendszerváltoztatás igazságtalanságai tették őt azzá. Az, hogy nagyon lassan vagy egyáltalán nem érkeztek válaszok a kérdésekre. Kik lövettek, kik gyilkoltak és kinek a parancsára, kik hozták a halálos ítéleteket, és kik működtették a megtorló gépezeteket? Látta a gyilkosok kiemelt nyugdíját, és látta nyomorogni a hazáért kockázatot vállaló hősöket.”
– mondta Kövér László.
„1956 koronatanújaként élő figyelmeztetés volt és maradt” – emelte ki az Országgyűlés elnöke, aki a Gondviselés nagy ajándékának nevezte, hogy nemzedéke találkozhatott vele, együtt dolgozhattak és tanulhattak tőle.
Kövér László beszédét követően Bartók Béla 1914. évi Nyárád menti gyűjtéseiből összeállított népdalok csendültek fel a Maros Művészegyüttes előadásában. A megemlékezés végén a nagyközönség első alkalommal vehette kézbe „A zászlót vinni kell” című, Wittner Mária életműve előtt tisztelgő emlékkönyvet, amely a nemzeti ünnep alkalmából jelent meg a Patrióták kiadásában.
A „Készültem az útra” címet viselő, Wittner Mária életét és közéleti pályafutását bemutató vándorkiállítás október 31-ig lesz látogatható a marosvásárhelyi Kultúrpalota előcsarnokában.
Patrióták

A Marosvásárhely főterén álló Kultúrpalota a magyar szecesszió egyik legkiemelkedőbb alkotása. 1908 és 1913 között valósult meg a szabadkai városházát is jegyző budapesti építészpáros, Komor Marcell és Jakab Dezső tervei szerint. A páratlanul gazdag díszítésű palota belső terei az erdélyi mondavilág és a székely mitológia örökségét dolgozzák fel. „Ez lesz, ha a Sors úgy akarja, a magyar menedék, dús és takaró. (…) Ide fogunk verssel, zenével, beszéddel összevonulni, ha baj lesz” – írta Ady Endre 1915-ben a Kultúrpalotáról, amely az elszakítottságban valódi végvárat jelent az erdélyi magyar művelődés számára.
