A Magyar Patrióták Közössége csoportja 2015. november 15-én (felvidéki látogatásának részeként) felkereste az 1848-49-es szabadságharc két váci csatájának tiszteletére állított Honvéd emlékművet, valamint a drégelypalánki Szondi Turisztikai Központot. Egyesületünk azt szeretné elérni, hogy a magyar emlékhelyek népszerű turisztikai célpontokká váljanak, ami elősegítené a fiatal nemzedék történelmi tudatának meggyökeresedését.
Koszorúzás a váci Honvéd emlékműnél
A Hétkápolna liget Vác egyik történelmi ékessége. A Pest megyei ősi püspöki város peremén, a Budapest felé vezető út mellett, a park szélén találjuk a híres Honvéd emléket, mely az 1848-1849-es szabadságharc két váci csatájában elesett magyar katonáknak állít emléket. A földhalom tetején álló bronzozott vasgúlát 1868-ban emelték a város patrióta polgárai Degré Alajos javaslatára, így ez lett a szabadságharc első emlékműve. 1849. április 10-én a tavaszi hadjárat részeként a honvédek fényes győzelmet arattak az osztrák császári csapatok fölött. Damjanich János itt, a Hétkápolna közelében vonultatta fel a tüzérséget. A második váci csatában, 1849. július 17-én a Görgey Artúr vezette magyar erőknek véres küzdelem árán sikerült visszaverniük az orosz birodalmi hadsereget, ami ugyan a magyar szabadságharc győzelméhez kevés volt, de erőt adott a kilátástalan küzdelem folytatásához.
Kossuth Lajos, aki az emigrációból az emlékműállítást jelentősebb összeggel támogatta, az 1849. áprilisi váci csatát tartotta az egész szabadságharc egyik legdicsőségesebb és stratégiailag egyik legfontosabb ütközetének. A kirándulás résztvevői megemlékeztek az elesett honvédekről és elhelyezték a Magyar Patrióták Közössége koszorúját. Ahogy Kossuth a nemzeti emlékezetről vélekedett: „Múltak dicsősége nagy nemzeti kincs. Nagy emlékezetek alapítanak a népnek nagy jövendőt, mert nemes forrásai a hazafias nagy tetteknek.”
Az emlékhely része az 1711-ben Lidl József tervei szerint emelt copf stílusú kápolna is, mely hosszú ideje Mária-kegyhely. Mai elnevezése arra a hét kisebb stációra utal, melyeket 1738-ban építettek a hozzá vezető út mentén. A váci Hétkápolna 2012 óta történelmi emlékhelynek minősül. Bízunk abban, hogy a Honvéd emlékmű felújítása mielőbb megtörténik, hogy az emlékhely Pest megye népszerű turisztikai célpontjává válhasson.
 |  |
Emlékezés a kommunisták által lerombolt Szondy-kápolnára
A ma Nógrád megyéhez tartozó, de a történelmi Hont területén lévő Drégelypalánk az Ipoly bal partján, a Börzsöny északi lábánál fekszik. Legfőbb nevezetessége a község határában emelkedő középmagas hegycsúcson álló 13. századi drégelyi vár, melynek ma már csak romjai láthatók. 1552. július 6-ától 10-éig falai között vívta harcát Szondi György várkapitány és maroknyi várvédő serege a tizenkétezer fős török sereggel szemben. A vár elesett, de Szondi és katonái örök dicsőséget szereztek a magyar katonajellemnek. Egyesületünk csoportja ezúttal nem a történelmi emlékhely rangot élvező várat, hanem a település központjában nemrégiben átadott Szondi Turisztikai Központot tekintette meg, ahol a turisták egyszerre juthatnak könnyen fogyasztható és mégis alapos történelmi ismeretekhez. Drégelypalánkon az intézmény vezetője, Pásztor Ildikó kalauzolt minket, aki elmondta, hogy egész évben várják a látogatókat. Csak egyetérteni tudunk a palóc település filozófiájával: Drégely legyen olyan hely, ahová minden magyarnak életében legalább egyszer kötelessége elzarándokolnia.
 |  |
megtekintését különösen a családosoknak ajánljuk | a török ostromban elpusztult |
Drégelypalánknak volt egy másik történelmi nevezetessége is, amiről azonban szinte semmit sem tud az utókor. A kiegyezés után, 1868-ban a Szondi-kultusz éltetése céljából létrejött a Szondy Emlékbizottság Arany János költő, Horváth Mihály pap történész, Ipolyi Arnold későbbi besztercebányai püspök és Simor János esztergomi érsek vezetésével. Nemsokára nemzeti közadakozás indult annak érdekében, hogy Szondi György emlékére kápolnát állítsanak. A kezdeményezés Simor János nagylelkű adományából meg is valósult 1885-ben a falu fölötti Babat-hegyen.
 |  |
A neogótikus ízlés szerint megálmodott szakrális kegyhelyen őrizték a palóc asszonyok által szőtt Szondi-zászlót és a hadvezér szobrát. A második világháborút követően a környező területet a megszálló szovjet hadsereg vette kezelésébe, lőtér céljából. Így vált a Szondi-emlékkápolna az „ideiglenesen állomásozók” tereptárgyává, melyen a célba lövést gyakorolhatták egészen 1972-ig, amikor megadták a kegyelemdöfést a Hont vármegye kegyeletéből épült templomnak.
A megsemmisített Szondi-emlékkápolnára egyesületünk tagjai történelmi dokumentumok között bukkantak rá nemrégiben, a kommunista diktatúra által lerombolt templomok összegyűjtése közben. Örömmel és megnyugvással tölt el bennünket az, hogy Drégelypalánk önkormányzata már elkezdett foglalkozni a kápolna kérdésével, bízva annak jövőbeni újjáépítésében.