Egyre többekhez jut el annak híre, hogy 2013-ban leromboltak egy XII. századi eredetű gótikus templomot Franciaországban. Az „európai értékekre” oly érzékeny „művelt Nyugat” tiltakozását azonban mintha nem hallottuk volna, pedig az abbeville-i középkori szentély elpusztítása nemcsak a legalapvetőbb műemlékvédelmi elvekkel, hanem a valódi európaisággal is szembemegy. Igaz, a neoliberális ideológia ma már deklaráltan elhatárolódik keresztény gyökereitől, elég ha csak az Európai Unió Alapjogi Chartájára gondolunk.
A gótikus templomépítészetet a középkori Európa legnagyobb kulturális teljesítményei közé sorolhatjuk. A később egyoldalúan és szándékosan „sötétnek” kikiáltott évszázadok pompás katedrálisai több emberöltőn át épültek, így egy-egy mester jellemzően nem is élhette meg művének befejezését. Nem ritkán több évszázad telt el az alapok kijelölésétől a boltozat bordáit felülről összekapcsoló zárókő behelyezéséig. Az általában díszesre faragott zárókő szinte misztikus szerepe abban állt, hogy a nagy mű utolsó építőelemeként behelyezve derült ki, jól számoltak-e az évszázadokkal ezelőtt élt mesterek. Egyetlen milliméter eltérés az alapoknál végzetes hibának bizonyulhatott a későbbiekben, a katedrális befejezésekor. Az alkotókat a hosszú építkezés minden korszakában egy közös eszme kapcsolta össze: valami hatalmasat szentelni az istenségnek.
2013. április 15.-ének nagyon sötét napként kell bevonulnia a Keresztény Európa történelmébe. Egy franciaországi kisvárosban ezen a napon „költségmegtakarítás” címén leromboltak egy XII. századból származó templomot – a hívek és a városvédők tiltakozása ellenére. Az Amiens közelében található Abbeville Szent Jakab-templomát 1482-ben és 1737-ben átépítették, végső alakját pedig 1868-1876 közötti, neogótikus stílusjegyek szerinti újjáépítése során nyerte. Abbeville temploma sértetlenül vészelte át a második világháborút, 2005-ben azonban viharkár érte, mire az épület pusztulásnak indult. 2008-ban a hatalomra került baloldali városvezetés – mondván, hogy a helyreállításhoz szükséges pénzt előteremteni nem tudja – a templom ledöntése mellett érvelt. A civil ellenállással és a keresztények jogaival mit sem törődve, a képviselőtestület a polgármester javaslatára 2013 februárjában meghozta a döntést. A katedrális-méretű középkori templom „takarékosság jegyében” történt lerombolása végül több, mint százmillió forintnyi euróba került… (Azt természetesen nem közölték előre, hogy egy templomot sokkal költségesebb lebontani, mint állni hagyni, vagy akár apránként helyrehozni.)
Minden normális emberben megfogalmazódik a kérdés: hogy történhetett meg mindez? Kevesen tudják, hogy Franciaországban a templomok, rendházak, kápolnák túlnyomó részét az 1789-es nagy francia forradalom idején államosították. Szerencsére, ma már egyre kevésbé kell magyarázni, mit adott valójában a „francia forradalom” a világnak: a „szabadság, egyenlőség, testvériség” hamis propagandajelszava alatt tradícióellenes vérengzés és kegyetlenkedés zajlott. Ez a pusztító terror a XX. században teljesedett ki igazán, amikor a belőle kifejlődött diktatúrák százmilliókat küldtek tömegsírokba.
Franciaország (és a Nyugat legnagyobb része) azóta is rabja ennek a romboló ideológiának. Az 1789-es lincselések mintegy folytatásaként 1903-1905 között Franciaországból kiűzték a szerzetesrendeket, vagyonukat államosították. Az apácák a mai napig nem hordhatják rendi egyenruhájukat, az egyházi iskolák működésükhöz egyáltalán nem vagy csak alig kaphatnak állami támogatást, holott éppúgy közfeladatot látnak el, mint az állami oktatási intézmények. Miközben az európai főáramú média „toleranciát” és „befogadást” parancsol az idegen kultúrák és népek irányába, a hagyományos európai értékeken nap mint nap átgázol, mit sem törődve a keresztények „érzékenységével.” Abbeville esetében nem lehet kétségünk afelől, hogy ha ez nem keresztény templom lett volna, már csak műemléki értékére tekintettel védelmet kellett volna élveznie a bontócsákányokkal szemben.
Abeville középkori eredetű katolikus templomának a lerombolása nemcsak önmagában nagyon szomorú, hanem egyben veszélyes precedenst is teremt a templomoktól való „megszabadulás” e korábban elképzelhetetlen módjára. Emiatt nem érdektelen számunkra, ami ebben a francia kisvárosban történt. Az elmúlt évben kis híján a Délvidéken is beindult ez a folyamat, miután a nagybecskereki püspökség önként hozott döntést néhány, kevéssé frekventált temploma lebontásáról. Ezt a tragédiát egyelőre (anyagi eszközökkel) sikerült elkerülni, ám kérdéses, meddig képes a magyar társadalom a világban zajló folyamatoknak ellenállni.
Amit évszázadok küzdelme és verítékes munkája, tudása és hite létrehozott, azt akár egyetlen szempillantás alatt semmivé lehet tenni. Ezt a programot valósítja meg immáron világszinten a globalizáció, amely az értékek letarolásával – a profit érdekében – manipulálható fogyasztói tömegekké akarja alacsonyítani az emberi társadalmakat. Közös érdekünk, hogy ennek a folyamatnak – akár éppen értékeink védelmezésével – ellenálljunk.