• 2017.07.22.

Magyarberkeszre látogattunk a nemzeti összetartozás jegyében

Magyarberkeszre látogattunk a nemzeti összetartozás jegyében

Magyarberkeszre látogattunk a nemzeti összetartozás jegyében 150 150 Patrióták

2017. június 2-án, pénteken délután a Magyar Patrióták Közössége nyolctagú küldöttsége az észak-erdélyi Magyarberkeszre látogatott, hogy átadja a helyi református gyülekezet részére a magyar kultúra napi jótékonysági esten gyűjtött adományt. Magyarberkesz magyar nyelvszigetet képez az Észak-Erdélyben található, túlnyomórészt románok által lakott Kővárvidéken. Szerencsére a helyi református magyar lakosság évszázadok óta életerős közösséget alkot, és máig nem adta fel a megmaradásért vívott harcot. A fiatal lelkész, Kovács Péter Zoltán vezetésével a helyi magyar közösség elhatározta, hogy megmenti a román államtól nemrégiben visszaszerzett régi iskolaépületet, és annak felújításával magyar közösségi házat, szórványközpontot hoz létre. A Magyar Patrióták Közössége a helyi közösség összetartását és e nemes célt látva határozta el, hogy hagyományos januári jótékonysági estjének bevételeivel idén ezt a kezdeményezést fogja támogatni.

A Kővárvidéki Magyar Ház javára gyűjtött egymillió forintos adomány átadása

A Kővárvidéki Magyar Ház javára gyűjtött egymillió forintos adomány átadása

Három napos utunk első éjszakáját a határ melletti Szatmárnémetiben, a magyar támogatásból megújuló kollégiumban töltöttük. Másnap reggel folytattuk utunkat Magyarberkesz felé, amit csupán Aranyosmeggyesen szakítottunk meg rövid időre, hogy szemügyre vehessük a régóta elhanyagolt Lónyai-várkastélyt. Egykori impozáns voltára utal, hogy a feljegyzések szerint a település a várkastély egykor aranyozott ablakkeretei után kapta nevét. Sajnos, a vártnál is szomorúbb látvány tárult elénk, amikor megpillantottuk a hajdani Északkelet-Magyarország pompás építményét. A második világháború előtt még teljesen ép, kiemelkedő építészeti és kulturális értéket hordozó műemléket a visszavonuló német katonák felgyújtották, azóta pedig magára hagyottan pusztul. Sajnos a román államnak nem állt szándékában a magyar történelem és kultúra dicsőségét hirdető vár megmentése, aminek köszönhetően ma már romos mementóként, de még romjaiban is büszkén áll az időközben elrománosodott Aranyosmeggyes központjában.

Így pusztul Aranyosmeggyes várkastélya…

Így pusztul Aranyosmeggyes várkastélya…

Tovább haladva kelet felé az addig sík táj egyre változatosabb, dimbes-dombos, erdős formát öltött, jelezvén, hogy megérkeztünk a hajdani kiváltságos helyzetű Kővárvidékre és annak egykori központjába, Magyarberkeszre (régi neve Sárosmagyarberkesz volt). Délelőtt 11 órai kezdettel részt vettünk az istentisztelettel egybekötött, a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából megtartott megemlékezésen. Kovács Péter Zoltán, Magyarberkesz református lelkésze prédikációjában kifejezte az egységes magyar nemzet felett érzett örömét, melyet ugyan a határok elválasztanak, de a szíveket nem lehet szétválasztani egymástól. Arra kérte az egybegyűlteket, hogy ne azt nézzük, ami elválaszt, hanem ami összeköt bennünket. Beszéde befejeztével külön köszöntötte a meghívott vendégeket: Pánczél Károlyt, a Magyar Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának (NÖB) elnökét, Dr. Sándor Tamást, a NÖB titkárát, Hetzmann Róbertet, a Magyar Patrióták Közösségének elnökét és az egyesület megjelent tagjait, valamint Balogh Attilát, a kárpátaljai Salánk református lelkipásztorát.

Kovács Péter Zoltán lelkipásztor igét hirdet

Kovács Péter Zoltán lelkipásztor igét hirdet

Pánczél Károly, az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának elnöke

Pánczél Károly, az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának elnöke

Pánczél Károly beszédében kifejtette, hogy Trianon emléknapján tagadhatatlanul helye van a gyásznak és a szomorúságnak, ebből azonban nem lehet jövőt építeni. A magyar országgyűlés 2010-ben azért vezette be a Nemzeti Összetartozás Napját, hogy a gyász helyett az összetartozásunkat állítsa középpontba. Kiemelte, e gyászos napon is van okunk bizakodásra, hiszen a közelmúltban a nemzeti összetartozás megerősítése érdekében számos előrelépés történt: ma már a lelki összetartozáson túl a magyar állampolgárság közjogilag is összeköti a magyarságot, az új alaptörvény pedig leszögezi, hogy Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarokért. Ezt szimbolizálja az Országházra kitűzött székely zászló is. Nem mondhatunk le a székelyföldi területi autonómiáról és a kisebbségi jogokról, és emlékeztetni kell arra Romániát, hogy mindez a jövőre 100. évfordulójához érkező gyulafehérvári nyilatkozatban kötelezettségvállalásként szerepelt.

1920. június 4-én Pánczél Károly szavaival élve „széttépték a történelmi Magyarországot, a maradékot pedig halálra ítélték” – ennek fényében csoda, hogy ma itt, Magyarberkeszen még magyarul beszélünk. A képviselő úr köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik az elmúlt 97 évben megtartották a magyarságot. Nincs többé határon inneni és túli magyar, csak egységes magyar nemzet van, a történelmi Magyarország a lelkünkben él tovább – emelte ki Pánczél Károly és elmondta, hogy azt szeretné, ha ezt minden magyar ember érezné. A nemzeti összetartozás példájaként hozta fel a Magyar Patrióták Közösségét, amellyel még 2014-ben, a délvidéki bontásra ítélt templomok megmentéséért indított összefogás során került kapcsolatba, és örömmel vállalta el a magyarberkeszi református gyülekezetért szervezett jótékonysági est fővédnökségét. Az Országgyűlés képviselője Szabó Dezső máig érvényes üzenetével zárta beszédét: „Minden magyar felelős minden magyarért.”

Hetzmann Róbert köszönetet mondott a magyarberkesziek szívélyes meghívásáért, miáltal e határon túli magyar nyelvszigeten közösen élhetjük meg a nemzeti összetartozást. Kiemelte, hogy egyetlen magyarról sem mondhatunk le, a megmaradás alapja pedig olyan személyes kapcsolatok építése az anyaországiak és a határon túliak között, melyek a határokat légiessé teszik. Megemlítette, hogy Borovszky Samu történész a 20. század elején Magyarberkeszt a magyarság végső tanyájának nevezte, és e közösség ma is a Haza őre. Kifejtette, hogy a Magyar Patrióták Közösségének alapelve olyan közösségek megsegítése, melyek magukra maradva küzdenek magyarságuk megőrzéséért. Példaként említette a délvidéki Maradékot, ahol a 2014-es támogatás óta ismét megélénkült a magyar élet. Hetzmann Róbert beszéde végén jelképesen egy emléktáblával átadta a Magyar Patrióták Közössége által gyűjtött egymillió forintos támogatást Kovács Péter Zoltán lelkipásztornak.

Kovács Péter Zoltán lelkipásztor meghatottan mondott köszönetet a Magyar Patrióták Közösségének. Háláját fejezte ki, amiért vannak, akik gondolnak rájuk messziről is, és hogy Isten mindig küld valakit, akik támogatják, megerősítik őket. Az átadás pillanata sokak szemébe könnyet csalt, és a templomban érezhető volt a meghatottság. Jó volt látni, milyen sokat jelent e kicsiny magyar közösségnek, hogy nem feledkeztek meg róluk az anyaországban 97 év elteltével sem.

Balogh Attila kárpátaljai lelkész Nagy-Magyarország fából kifaragott tábláját hozta ajándékul a salánki gyülekezet nevében a magyarberkeszi testvérgyülekezet számára. Elmondta, hogy a faragványon nincsenek rajta azoknak a határoknak a kontúrjai, melyek elválasztanak minket egymástól, csupán az angyalos címer, amely az anyát, az anyaországot jelképezi, s melynek mindnyájan gyermekei vagyunk. Összeköt minket a dicső múlt, a küzdelmes jelen, és a reményteljes jövő – zárta gondolatait a kárpátaljai lelkész.

Kovács Péter Zoltán a megemlékezés zárásaként örömét fejezte ki, hogy ezen a napon együtt ünnepelhetett a magyar nemzet három nagy egysége: az anyaország, Erdély és Kárpátalja. A Himnusz eléneklését követően a Magyarberkeszi Református Egyházközség részéről a lelkész és Demeter Sándor gondnok, míg a Magyar Patrióták Közössége képviseletében Hetzmann Róbert elnök és Bökönyi Levente elnökségi tag a parókián aláírták az ajándékozási szerződést.

Az ajándékozási szerződés aláírásának pillanatai

A megállapodás aláírását követően vendéglátóink meghívására kiadós és ízletes ebédben volt részünk a szomszédos Nagysomkút egyik kiváló éttermében. Az étkezés után Kővár várához látogattunk el, szintén berkeszi barátaink közreműködésével: terepjárókkal és a hozzájuk csatolt utánfutókkal vittek fel minket vadregényes erdei földutakon a hegyekbe. Kővár romja, az 1876 előtt önálló közigazgatási egységet képező Kővárvidék ősi központja 400 méter tengerszint feletti magasságban, egy sziklabércen helyezkedik el a Lápos-folyó meredek szurdokvölgye által körülölelve, aminek köszönhetően csupán egyetlen irányból közelíthető meg.

Így „szekereztek” a Patrióták a Kővári-hegységben

A 14. században épült vár az Erdélyi Fejedelemség egyik legfontosabb erőssége volt. A hatalmas kiterjedésű, különleges földrajzi környezetének köszönhetően bevehetetlen vár háborúk idején a környékbeli lakosság menedékeként is szolgált. Végül a Rákóczi-szabadságharc után a császári csapatok felrobbantották, majd a környékbeli román falvak lakosai építkezéseikhez széthordták köveit, így ma már a fákkal benőtt felszínen csupán egy-két kisebb rom maradt hírmondónak. A felszín alatt azonban ott rejlik az egykori vár jelentős része, amit a hegy morfológiája is sejtet; feltárására azonban román részről egyelőre sem pénz, sem pedig akarat nincsen.

A vár megtekintése után tovább folytattuk utunkat. Meredek és még terepjáróval is nehezen járható erdei utakon tértünk le a Lápos partjára, majd tovább a Kővári hegyek alkotta gyönyörű vidéken. Bár az eredetileg tervezett rövid túránk jelentősen megnyúlt, és végül napnyugta után értünk vissza Magyarberkeszre, bátran állíthatjuk, hogy örökre emlékezetes élményben volt részünk. Csodálatosan szép, ugyanakkor teljesen ismeretlen helyekre jutottunk el, amire talán sose lett volna lehetőségünk. Az utánfutókon töltött több órás zötykölődő utazás a csapatot is összerázta, és a közös élménnyel gazdagodva még jobb kedvvel tértünk vissza vendéglátóinkhoz, akik a késői érkezés ellenére is finom vacsorával vártak minket.

Vasárnap, kipihenve az előző nap fáradalmait, részt vettünk a délelőtti pünkösdi istentiszteleten, majd ebéd után búcsút vettünk berkeszi barátainktól, akik olyan nagy vendégszeretettel voltak irántunk, amit talán soha nem fogunk tudni viszonozni. Az itt eltöltött két eseménydús nap megerősített minket abban, hogy támogatásunk a lehető legjobb helyre került. A berkeszi magyarság életerős közösséget alkot, és mindent megtesz identitása és nemzeti kultúránk megőrzése érdekében, segítségnyújtásunk pedig minden bizonnyal megerősítést jelent számukra abban, hogy van értelme itt a szórványban, a román többségű Kővárvidéken tovább folytatni a megmaradásért vívott küzdelmet. Reményeink szerint látogatásunk csupán a gyümölcsöző kapcsolat kezdetét jelenti: ennek jegyében egyesületünk meg is hívta a magyarberkeszi gyülekezetet egy még egyeztetésre váró őszi időpontra Budapestre, amikor lehetőség lesz a januári látogatásukkor sajnálatos módon elmaradt parlamenti látogatás bepótlására is.

Kassay Gergő
Magyar Patrióták Közössége © 2017. június 10.

Kormány Támogatás

Az egyesületi út a Magyar Patrióták Közössége nemzetstratégiai programja keretében, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg.

    Név (kötelező)

    Email cím (kötelező)

    Tárgy

    Üzenet

    Az Adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat elolvastam és elfogadom.