A Magyar Patrióták Közössége 2017. november 4-én, református istentiszteletet követően a verőcei temetőben kopjafát állított Kristóf László egykori csendőrnyomozó törzsőrmester, a kommunista diktatúra áldozata emlékére, akit 1959-ben ártatlanul kivégeztek és jeltelen tömegsírba vetettek. Egyetlen „bűne” az volt, hogy 1944 nyarán részt vett a pártállami legendáriumban utóbb hőssé avatott kommunista, Dr. Ságvári Endre letartóztatásában, amely során a saját maga kezdeményezte tűzharcban Ságvári is életét vesztette. Az istentiszteleten igét hirdetett és a kopjafát megáldotta Márkus Gábor lelkipásztor, emlékező beszédet mondott a jogi rehabilitációt véghez vivő Dr. Zétényi Zsolt jogász.
lelkipásztor igét hirdet
A Kristóf László emlékére szervezett istentiszteletre érkezett közel száz résztvevő 11 óra után néhány perccel harangszóra vonult be az 1784-ben épült református templomba, ahová hajdanán verőcei reformátusként Kristóf László is sokszor betért. A dunakanyari község református lelkipásztora, Márkus Gábor prédikációjában kiemelte: Kristóf László törvénytisztelő ember volt, a sors mégis úgy hozta, elvették az életét. Igaz, sok év után rehabilitálták, de az élők sorába már nem jöhetett vissza.
Megbízható, pontos, korrekt ember volt, aki az életben becsülettel helyt állt, mégis kivégezték, mint egy utolsó bűnözőt. Az ember szívében fölmerül a kérdés, hogy az Isten vajon miért engedi meg mindezt – tette fel a sokakban megfogalmazódó kérdést a lelkész, majd meg is adta a választ: Mi az elmúló emberi életben gondolkodunk, az Isten pedig az egész örökkévaló világban. Felmentette őt a törvény, rehabilitálták – ezek a történések Isten világát, igazságát is mutatják, ami végül diadalmaskodott.
A prédikációt és az orgonaszóval kísért énekeket követően a Magyar Patrióták Közössége részéről Fikó Attila köszöntötte mindazokat, akik eljöttek, hogy megemlékezzenek Kristóf László egykori csendőr nyomozó törzsőrmesterről, akit Ságvári Endre illegális kommunista 1944-es letartóztatásában való részvétele miatt az 1956 utáni pártállami terror utolért és kivégeztetett.
Hetzmann Róbert, a Magyar Patrióták Közössége elnöke köszöntő beszédében örömét fejezte ki, hogy Kristóf Lászlót a verőcei lakosok mai napig számon tartják. Felidézte a megemlékezésre szóló meghívók kézbesítése során szerzett személyes élményét, miszerint a verőceiek máig Laci bácsiként emlékeznek rá, holott már hat évtized is eltelt azóta, hogy utoljára a faluban járt.
Az elnök kiemelte: A kopjafaállítás gondolata azért merült fel, mert Kristóf László mai napig temetetlen halottunk. A temetői jegyzőkönyvek szerint a 301-es parcella 22. sorának 29. helyére van bejegyezve más személyekkel együtt, ahol azonban nem sikerült azonosítani. Így kénytelenek voltunk egy jelképes megemlékezést szervezni, aminek a legalkalmasabb módja egy kopjafa állítása – jelentette ki Hetzmann Róbert, hangsúlyozva ősi nemzeti hagyományaink fontosságát. Az elnök beszédéből kiderült: tudatos helyválasztás eredménye, hogy a kopjafa mostantól a temető vén diófája mellett fog állni, mert egészen bizonyos, hogy Kristóf László sokszor láthatta ezt a jellegzetes fát.
Talán nem a sors fintora, hanem a korabeli rendszer bosszúja volt, hogy Kristóf László egykori verőcei utcáját éppen Ságváriról nevezték el. Hetzmann Róbert szomorúnak nevezte, hogy a mai napig több száz település van Magyarországon, ahol még mindig olyan személyekről vannak utcák, iskolák elnevezve, akik a kommunista diktatúra kiépítésében, működtetésében részt vettek. Ez különösen Ságvári Endre esetében megengedhetetlen, aki a legkegyetlenebb sztálini terror híve volt.
Kristóf László a kötelességteljesítés és a szolgálatkészség mintaképe volt – jelentette ki a Patrióták elnöke, nagyon fontosnak nevezve azt, hogy a nemzet halottairól, akik életüket áldozták hazájukért, ne feledkezzünk meg. Példát mutatnak, mert bár az idők kihívásai mások, mint 60-70 évvel ezelőtt, de azért a magyar megmaradás szempontjából ma is komoly próbatételeknek nézünk elébe.
A Patrióták emlékező beszéd megtartására Dr. Zétényi Zsolt jogászt kérték fel, aki 2006-ban a rehabilitálással végződött eredményes perben Kristóf László védőügyvédje és a család jogi képviselője volt. 2015-ben terjedelmes könyvet jelentetett meg Ártatlanul, jeltelen sírban címmel, amit egyesületünk tavalyi 56-os megemlékezésén is bemutatott.
„November negyedikén egy istentiszteleten, egy Kálvin-templomban méltó és igazságos Kristóf Lászlóról, de mindazokról az áldozatokról és hősökről megemlékeznünk, akiknek ezen a napon kezdődött mártíriumuk” – kezdte beszédét, hozzátéve, hogy ha nincs november negyedike, akkor valószínűleg Kristóf Lászlónak sem kell meghalnia.
Rámutatott a Kristóf-ügy történeti hátterére: Kádárék ’56-ot össze szerették volna kapcsolni a második világháború előtt működött csendőrség tagjainak tevékenységeivel, és bebizonyítani azt, hogy a szabadságharcot a „horthysta reakció” is döntő mértékben elősegítette. Ugyan nem sikerült igazolni a kapcsolatot a reakció és ’56 között, de a büntetésüket megkapták ezek az emberek – 31 csendőr, köztük magas rangú tisztek is életükkel fizettek a szabadságharcért, emlékeztetett Dr. Zétényi Zsolt. Annak ellenére, hogy nem játszottak vezető szerepet a szabadságharcban, felelősségre vonták őket hamis vád alapján. Emberségből azonban jól vizsgáztak, hiszen Kristóf László is többször hozott Békés megyéből élelmiszert a fővárosba és ezermesteri tudását is a szabadságharc szolgálatába állította – mondta Dr. Zétényi Zsolt, határozottan különbséget téve forradalom és szabadságharc között, rámutatva arra, hogy a magyar nem forradalmár nép, a magyar szabadságharcos, joghelyreállító.
Zétényi felidézte: 1944. július 27-én Kristóf Lászlóék egy átmenetileg Verőcén elszállásolt törvényen kívüli kommunista személyt követtek Budapestre, akinek megfigyelése útján eljutottak Dr. Ságvári Endréig, az akkori illegális kommunista párt egyik főemberéig. A budai Remíz cukrászdában történt meg a letartóztatás, amikor Ságvári megadást színlelve elővette revolverét és tüzelni kezdett. Ez egy végzetszerű nap volt több ember számára, így Kristóf Lászlón kívül Palotás Ferencnek is, akit vele együtt végeztek ki 1959-ben, és a mai napig nem rehabilitálták, mert nem tartotta fontosnak az ügyészség, így a jog szerint még mindig bűnös. Pétervári János gépkocsivezető is ennek a napnak az áldozata, akit Ságvári Endre hasba lőtt és emiatt meghalt a kórházban.
Dr. Zétényi Zsolt zárásképpen a korabeli csendőrségi összesítő jelentést olvasta fel, ami dokumentálta az 1944. július 27-én történteket. Emlékező beszéde végén egy ismeretlen politikai rab által írt megható börtönimádsággal búcsúzott, ami a fogházban Kristóf Lászlóhoz is eljuthatott.
Dr. Zétényi Zsolt emlékezése után a megjelentek átvonultak a szomszédos temetőbe, a református ravatalozó mellett felállított kopjafához, és elénekelték a Himnuszt. A sírkertben elsőként Verőce község önkormányzata részéről Marschall Márk Mihály alpolgármester mondott beszédet. „Visszatekintve nemzetünk tragikus történelmi eseményeire, sok esetben megtapasztalhattuk már, hogy a határon túli hatalmak egymással karöltve, erőszakkal saját érdekeik megvalósítása érdekében, ránk erőltetik beteges eszméiket, azzal korlátozva szabadságunkat” – jelentette ki, hozzátéve, hogy „nem történt ez másként a II. világháborút követően, Közép- és Kelet-Európa újrafelosztása alkalmával sem.”
 |  |
András szaval
Az alpolgármester szomorúsággal állapította meg, hogy sajnos a téves ideológiák és izmusok végrehajtására mindig sikerült megfelelő, hatalomvágyó és erőszakos személyeket találni a közösség soraiból. „Tudván, milyen sokan estek áldozatul a kommunista diktatúrának, nagyon fontos feladatunk és kötelességünk a velük szembeni megemlékezés és emlékeztetni mindannyiunkat, valamint a következő generációt a nem felejtésről. Továbbá vigyázni arra, hogy ilyen szörnyűség többé ne következhessen be” – tett hitet a település második embere a reményteli jövő mellett.
Marschall Márk Mihály beszéde után tagtársunk, Dr. v. l. Czapáry-Martincsevics András verssel emlékezett az ’56 utáni megtorlás áldozataira. Ezt követően a fehér palásttal letakart kopjafát Kristóf László rokonsága részéről Faragó Mária Eszter, valamint Hetzmann Róbert elnök, Marschall Márk Mihály alpolgármester és Dr. Zétényi Zsolt jogász közösen leplezték le. A kopjafát megáldotta Márkus Gábor református lelkipásztor, majd felszentelte Fejérdy Áron verőcei katolikus plébános. A kopjafa Lőrinczi Botond Lehel bicskei fafaragó alkotása, az öntött bronz vitézi címer Csák Attila szobrászművész ajándéka. Felirata: „Kristóf László (1911-1959) a kommunista diktatúra áldozata.”
 |  |
 |  |
A megemlékezés folytatásaként a kopjafa tövében koszorút helyezett el Bökönyi Levente, a Magyar Patrióták Közössége elnökségi tagja, Dr. Zétényi Zsolt, majd Faragó Mária Eszter.
A megemlékezés végén a résztvevők elénekelték a Szózatot. Az egybegyűltek a református templom melletti gyülekezeti teremben Faragó Mária Eszter jóvoltából szervezett állófogadáson oszthatták meg egymással gondolataikat.
A Magyar Patrióták Közössége ezúton mond köszönetet mindazon honpolgárok részére, akik anyagi felajánlásaikkal is hozzájárultak Kristóf László kopjafájának megvalósulásához. Örömmel tölt el bennünket, hogy a tagjaink és támogatóink részéről beérkezett adományok (239 ezer forint) csaknem teljes egészében fedezték a kopjafaállítás és a rendezvénszervezés költségeit, ami jól mutatja, hogy kellően fontos nemzeti ügyet vállaltunk fel. Természetesen a kezdeményezésről részletes elszámolást fogunk közzétenni honlapunkon.
Mostantól kopjafa hirdeti Verőce temetőjében egy ártatlanul meggyilkolt igaz ember tragikumát, de egyszer s mindenkorra a feltámadást és az igazság győzelmét is. Még ha Kristóf László hamvait nem is tudtuk hazahozni szülőföldjére, a verőcei temetőbe, úgy érezzük, valami mégiscsak visszatért. A jelszó továbbra is időszerű: Emlékezzünk és emlékeztessünk!