A Magyar Patrióták Közössége második alkalommal szervezte meg magyar kultúra napi jótékonysági estjét, ezúttal a Huszti Magyar Tannyelvű Általános Iskola javára gyűjtöttünk adományokat. A fővárosi Magyarság Házában január 30-án 17 órai kezdettel megtartott rendezvényen a kárpátaljai Credo Verséneklő Együttes adott műsort. A meghirdetett összefogás célja, hogy az egykori máramarosi koronavárosban, Huszt szórványiskolájában tanuló magyar gyermekek oktatási körülményei javuljanak. Az ünnepély a Magyarság Háza támogatásával valósult meg.
Az ünnepély kezdetén – utalva arra, hogy rendezvényünket a Magyar Kultúra Napja (január 22.) alkalmából szerveztük – a megjelentek közösen elénekelték a Himnuszt. A Magyar Patrióták Közössége nevében Fikó Attila köszöntötte kárpátaljai vendégeinket, a felszólalókat, valamint az est közel kétszáz résztvevőjét. A kárpátaljai helyzetre utalva elmondta: az egyre nehezebb, vagy éppen lehetetlenné váló megélhetés, a behívó parancsok, a létbiztonság eltűnése az eddig is sokat nélkülöző és sokszor méltatlanul elfeledett kárpátaljai nemzettestvéreink mindennapjainak részévé váltak.
Megmaradni a szülőföldön
Elsőként Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatónője mondott köszöntőt. Felszólalásában röviden bemutatta az általa vezetett intézmény munkáját, amely a Kárpát-medencei magyarság összetartozásának elmélyítése érdekében jött létre 2011-ben. A Magyarság Háza fontos céljának tartja, hogy közismertté tegye nemzeti örökségünket – ezt szolgálja állandó kiállításuk, a Mi magyarok is – ezért örömmel adtak helyet a huszti magyar iskola javára rendezett jótékonysági estnek.
 |  |
Hetzmann Róbert, a Magyar Patrióták Közössége elnöke beszédében felidézte, hogy az egyesület kutatócsoportja tavalyi látogatása során járt Huszton. Beszélt arról, hogy a kelet-ukrajnai helyzet miatt tavaly Kárpátalján csaknem humanitárius katasztrófa alakult ki, ám ahogy az egyik máramarosi református lelkész fogalmazott, a kárpátaljai magyarok problémája nem csak liszt- és cukorkérdés. „A szolidaritás fontos, de ennél fontosabb, hogy a szülőföldjén boldogulhasson minden kárpátaljai magyar” – hangsúlyozta Hetzmann Róbert. A megoldást az etnikai tömbterületeken az autonómia, míg a szórványban az erős, stabil intézményrendszer jelenti – mondta el a Magyar Patrióták Közösségének elnöke, hozzátéve, hogy a huszti magyar iskola méltó a támogatásra, mivel az ott tanuló gyermekek létszáma nem csökken, hanem növekszik. A koronaváros jelentőségére utalva elmondta: „Huszt kultúrtörténetünk és nemzeti múltunk miatt nagyon fontos helyszín.” Beszéde végén Kölcsey Huszt váráról írt költeményét felidézve megállapította: „a vers utolsó sora arra int bennünket, hogy bár a múlt ismerete alapvető fontosságú, nekünk a jelenben van feladatunk.”
| Kölcsey Ferenc: HusztBús düledékeiden, Husztnak romvára megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!(Szatmárcseke, 1831. december 29.) |  |
Mindig meg kell tenni, amit lehet
Pánczél Károly, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke a huszti várat megerősíttető Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szavaival köszöntötte a megjelenteket: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.” Elmondta, hogy ugyan mi nem oldhatjuk meg a kelet-ukrajnai konfliktust és nem segíthetjük elő a minszki folyamatokat, de van, amit mi is megtehetünk a kárpátaljai magyarságért. A nemzetpolitika legfőbb célja pedig valóban az, hogy minden magyar a szülőföldjén boldogulhasson. Pánczél Károly beszédében kitért a bizottság kétnapos novemberi kárpátaljai látogatására, melyet az ukrajnai helyhatósági választások után tartottak. Ennek során jártak Huszton és megismerkedtek a helyi magyar közösség életével.
 |  |
Pánczél Károly beszédét követően Miller Anna, a Huszti Magyar Tannyelvű Általános Iskola végzős diákja elsőként Wass Alberttől A bujdosó imáját, majd Kölcsey Ferenc Huszt című versét szavalta el.
magyar iskola diákja szaval
Szokolovics Mária, a Huszti Magyar Tannyelvű Általános Iskola igazgatónője prezentáció segítségével mutatta be a tanintézményt. Annak ellenére, hogy a város 30 ezres lakosságából csak 1700-an magyarok, az utóbbi években növekszik az elsősök száma, s ami külön örvendetes, számos gyermeket iratnak be a felsőbb osztályokba is. A tanulók többsége vegyes házasságból, ukrán nyelvi közegből kerül az intézmény falai közé, ezért a huszti iskola nemzetmegtartó szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Az igazgatónő képeket vetített az iskola mindennapjairól, a gyermekeknek szervezett programokról, a tanulók körében népszerű honismereti kirándulásokról. Elmondta, hogy minden évben megemlékeznek a magyar nemzeti ünnepekről, így március tizenötödikéről, valamint október huszonharmadikáról is. Az igazgatónő hangsúlyozta, hogy az iskola a városközpontban, kedvező helyen van, felszereltsége azonban nagyon hiányos. A tanítás körülményein szeretnének javítani, ezért a támogatásból berendezési tárgyakat, tanszereket és oktatási felszereléseket szeretnének vásárolni.
 |  |
Lélekemelő este
Rendezvényünk második felében negyvenperces műsort adott a kárpátaljai Credo Verséneklő Együttes, amely húsz éve járja a Kárpát-medence vidékeit. Ahogy ismertetőjükben áll: „az együttes erőt próbáló elszántsággal kísérli meg énekben elmondani a vidék sorstalanságának mindennapjait, bemutatni fény- és árnyoldalait; mindezt reménnyel teli életérzéssel, a jövőbe vetett hittel.” Műsorukon többnyire kárpátaljai és erdélyi költők megzenésített versei szerepelnek. A tavaly Örökség-díjjal kitüntetett együttes a dal erejével mutatta be a kárpátaljai magyar sorsot.
Az elszakított magyarság küzdelmes mindennapjait megjelenítő, szívbemarkoló dallamok és költemények olykor könnyet csaltak a hallgatóság szemébe. Az értékes, felemelő műsort a közönség hosszú vastapssal köszönte meg az együttes tagjainak, Ivaskovics Józsefnek (gitár, ének, zeneszerző), Varga Katalinnak (ének, furulya), Fekete Zsuzsannának (ének, hegedű) és Szabó Líviának (ének).
Jótékonysági estünk szervezésekor – a kárpátaljai magyarok megsegítésén túl – az volt a célunk, hogy a magyar kultúra ünnepe alkalmából valódi minőséget tudjunk teremteni. Részrehajlás nélkül állítható, hogy kiváló hangulatú és eredményes rendezvényen lehettünk jelen. Külön köszönet illeti a Magyarság Házát a helyszín biztosításáért, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságát a szervezésben nyújtott segítségért, és nem utolsó sorban a Credo Verséneklő Együttest, hogy zenében és énekben üde és egészséges hangulatot hoztak magukkal. Minőségi élményekkel gazdagabban, lélekben és hitben megerősödve térhettünk haza, hiszen láthattuk, hogy a kárpátaljai magyarság él, élni akar és élni is fog!
A fényképekért köszönetet mondunk Matúz Gábornak, a Magyarság Háza kommunikációs szakértőjének.
Husztról bővebben…
Huszt Kárpátalja harmadik legnagyobb városa, amely a Tisza és a Nagyág találkozásánál, a történelmi Máramaros vármegye területén található. A város alatt, a huszti kapun lép ki a Tisza a Kárpátok öleléséből a Nagyalföldre. A város 1329-ben kapott Károly Róberttől kiváltságot, így az öt máramarosi koronaváros egyike lett. Ez nagy szabadságot jelentett lakói számára, ugyanis közvetlenül a Szent Korona alá tartozhattak. Legfőbb nevezetessége a máramarosi sóút védelmére épült vár – melyet Kölcsey is megénekelt híres versében – a XIV. században épült, fénykorát Bethlen Gábor idején élte, amikor Huszt is az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott. A város a Rákóczi-szabadságharc idején, 1706-ban országgyűlés helyszíne volt. A török, tatár, lengyel és labanc ostromokat átélt vár 1766-ban villámcsapás áldozatává vált. A harcok és a járványok Huszt lakosságát olyannyira megtizedelték, hogy – a koronavárosok közül egyedüliként – már a 19. század második felében elvesztette magyar többségét. 1920 után a város egyharmadát kitevő magyar lakosság folyamatos csökkenésnek indult, jelenleg 30.000 lakosának mindössze 6%-a magyar nemzetiségű. A magyarok katolikusok és kisebb részben reformátusok, utóbbiak a város gyönyörű középkori templomával büszkélkedhetnek. A városban működő egyedüli magyar intézmény az általános iskola, mely a Szlovjanszka (volt Réti) utcában található.