• 2020.09.16.

A hőstettekről beszélni kell

A hőstettekről beszélni kell

A hőstettekről beszélni kell 1024 687 Patrióták

Tudományos konferenciát tartottunk Budapesten a két világháború közötti önszerveződő nemzeti civil ellenállásról. A történészek által megtartott előadások középpontjában a nyugat-magyarországi felkelés és a Rongyos Gárda szerepvállalása állt.

Teltházas érdeklődés fogadta a Patrióták által szervezett budapesti történészkonferenciát az szeptember 11-én. A két világháború közötti nemzeti civil ellenállás hátteréről, illetve a Rongyos Gárda hőstetteiről még nem szerveztek eddig ilyen volumenű konferenciát, ezért is lehetséges az, hogy a magyar társadalom nagy része nem is hallott még a fegyveres mozgalomról – jelentette ki Hetzmann Róbert, a Patrióták elnöke a fővárosi Aranytíz Kultúrházban megtartott nyitóbeszédében. Kiemelte, a cél az, hogy minél szélesebb körben megismertessék a példamutató hőstetteket, egyúttal köszönetet mondott a Nemzeti Kulturális Alapnak a konferencia és a kiállítás támogatásáért.

A magyar történelmet kettős mércével nem lehet megítélni – erről Hajagos Csaba a projekt szakmai koordinátora beszélt. A történész szerint a trianoni békediktátum következtében kialakult gazdasági és társadalmi krízisben, a honvédő és nemzetmentő önkéntes akcióikban kiemelt szerepet vállaló Rongyos Gárda bemutatását az elmúlt száz évben elmulasztották, ami hatalmas veszteség a felnövekvő generációk nemzettudata szempontjából. A Patrióták projektje ezért kiemelten fontos a mai magyar társadalom számára – vélekedett.

Kubassek János, a Magyar Földrajzi Múzeum geográfus-igazgatója  a Teleki Pál és szakértő stábja által elkészített Vörös térkép jelentőségét és hatásait mutatta be előadásában. Elmondta, hogy a térkép etnikai alapon reális képet mutatott a Kárpát-medence lakosságának arányszámairól, amely már ekkor előrebocsátotta az erőszakos területi elcsatolások negatív következményeit, amelyet a mai napig tapasztalhatunk. Apponyi Albert hiába kívánta eljuttatni a térképet a magyar határok megrajzolása előtt a legfőbb döntéshozókhoz, Lloyd George brit és Georges Clemenceau francia miniszterelnök csak a híres Apponyi-beszéd közben találkozott vele – tette hozzá. Ez a térkép később több nyugati-európai politikusra, közéleti személyre is hatással volt, például a Trianon előtti magyar határok visszaállításáért sajtókampány indító brit Lord Rothermere-re is – jelezte a geográfus. “A Vörös térkép évtizedeken át el volt zárva a nyilvánosság elől, publikálását még a tankönyvekben is megtiltották. Első ízben 1983-ban Érden, a Magyar Földrajzi Múzeum kiállításán jelenhetett meg, amely hatalmas port kavart a Kádár-rendszer funkcionáriusai előtt” – ismertette.

A Rongyos Gárda alapításáról és történetéről Szentkirályi Gábor történész tartott előadást, aki részleteiben is ismertette Héjjas Iván életét, majd bemutatta az 1919 áprilisában megalakult Rongyos Gárda további működését.  Az előadó referátumában kiemelt hangsúlyt fektetett az 1921. őszén lezajlott nyugat-magyarországi harcoknak, amely kapcsán megerősítette a hallgatóságot abban, hogy a felkelők által végrehajtott nemzetmentő harc nélkül Sopron és sok kisebb környező település sem tartozhatna ma Magyarország területéhez. “A fegyveres mozgalom története 1939 szeptemberében ér véget, amikor a lengyelekkel szövetségben harcoló hetvenkét gárdistát a németek kivégezték. Egyes – főként román – források azt állítják, 1940 augusztus-szeptemberében is működött a Rongyos Gárda” – ismertette a történész.

Kisebbség és közösségszervezés – A Magyar Párt a Délvidéken (1922 – 1929) címmel tartott előadást Dévavári Zoltán, a Veritas Történetkutató Központ és Levéltár tudományos munkatársa, aki először a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság belső problémáit, majd az újonnan létrehozott állam magyarokkal szembeni diszkriminációs politikáját mutatta be. Előadásában kitért az 1915-ben lezajlott londoni egyezmény kapcsán jelentkező szerb területi igények tényére, amely már az első világháború ideje alatt előrevetített azokat a konfliktusokat, amelyek – mint látjuk később – a trianoni békediktátum Magyarországra vonatkozó cikkelyeinek erőszakos érvényesítésével radikalizálódtak. Dévavári Zoltán felhívta a figyelmet a szerb állam területén a magyarság érdekképviseletének alakulására, hiszen a magyarság csak 1927-re tudta elérni, hogy „hangja legyen” a szerb államvezetés legmagasabb fórumain. A történész ismertette mindazokat a tényezőket (a közoktatásban a magyar nyelv használatának tiltása, a magyar tisztségviselők menesztése, emlékművek eltűntetése), amelyek mind segítenek megérteni az utókor számára a Délvidéken kialakult ellenállás mibenlétét.

Domonkos László író, a RETÖRKI külsős munkatársa hangsúlyozta, Délvidék elvesztéséért a Károlyi-kormány is felelős, mert pacifista szemléletével hátráltatta a fegyveres ellenállásokat, amely kimeríti a hazaárulás fogalmát. Az előadáson szóba került Peyer Károly szociáldemokrata politikus is, aki az előadó szerint sok más akkori szociáldemokratával együtt valóban képviselte a munkásmozgalmat, sőt még a trianoni revízió kérdésében is egyetértettek a radikális jobboldali eszméket valló Ébredő Magyarok Egyesületével. Domonkos László azt is elmondta, hogy az 1919-es, Szerbia önkénye ellen fellépő vasutasok sztrájkba kezdtek, majd ennek leverése után mintegy ötszáz szabadkai vasutast letartóztatott a szerb hatóság, ebből negyvenet – példát statuálva – véresre verve végighurcoltak a városon.

Utolsó felszólalóként B. Stenge Csaba hadtörténész a Magyarország és Csehszlovákia között kialakult súlyos határincidensekről beszélt. Az 1938 október és december között történő összetűzéseknek négy helyszíne volt: október 5-én a Borsod, Gömör és Kishont vármegye északi határán fekvő Kacagópuszta, október 7-én Esztergom és Párkány határa, október 8-án a Győrtől északra lévő Szap és Madarász-sziget határán, valamint december 19-én Nagyszalánc. Előadásában kitért a Patrióták projektjének kiemelkedő eredményeként feltárt, illetve a kiállításban bemutatott nagyszalánci hős, Görgey János tanúságtételére is, hiszen a az 1938. december 19-én lezajlott ütközetben azőrsparancsnok életét vesztette. Görgey János a közelben egy kőrakás mögül figyelte az eseményeket, amikor halálos haslövés érte, amelybe még aznap belehalt viszont a magyarok elfoglalták a települést, majd kiürítették – mondta a hadtörténész.

PATRIÓTÁK

    Név (kötelező)

    Email cím (kötelező)

    Tárgy

    Üzenet

    Az Adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat elolvastam és elfogadom.