Átmeneti létszámhiány miatt megszűnés fenyegeti a felvidéki Kecső magyar iskoláját, mert a tanulók száma után járó fejkvóta nem fedezi a fenntartási költségeket. A helyzet sajátosságát az adja, hogy az elmúlt években példásan megugrott a születések száma, így néhány „szűk esztendő” után újra gyermekzsibongástól lehet hangos az udvar. Feltéve, ha az iskola nem zár be addig, ami a színmagyar falu lassú halálát és a magyar gyerekek szlovák iskolába íratását eredményezné. A Magyar Patrióták Közössége december 12-én csütörtök estére jótékonysági estet szervez a Duna Palotába, ahol Pál István „Szalonna” és Bandája ad koncertet a kecsői iskola megmentéséért.
Aki nem tud eljönni december 12-i jótékonysági estünkre, banki átutalással is elküldheti adományait:
Kedvezményezett neve: Magyar Patrióták Közössége
Bankszámlaszám: 63200171-11070966
Megjegyzésnek írja be: Kecső
A háromszázötven lelkes Kecső csendesen megbújik a gömöri karszthegyek egyik festői völgyében, légvonalban alig két kilométerre a magyarországi Aggtelektől. A műút a vadregényes Szilicei-fennsíkon kanyarogva vezet a több mint háromszáz méteres tengerszint feletti magasságban található barátságos zsákfaluba. A környező ördögszántotta hegyek némelyike az ötszáz méteres magasságot is meghaladja, így a falutól északnyugatra emelkedő köves Batka is, melyen még szőlőt is termesztenek. A belőle készült ital a szemérmes „Batka leve” nevet viseli, amit előszeretettel kortyolnak a kecsőiek az elmaradhatatlan szilvapálinka mellett. A település határában fedezte fel 1926-ban egy csehszlovák finánc az aggteleki-barlangrendszer másik kijáratát, amit Domica-cseppkőbarlangnak nevezett el. Ez a páratlan természeti látnivaló a falu nevét széles körben ismertté tette.
Kecső a történeti okmányokban 1272-ben bukkan fel először a Kacsics nemzetség birtokaként, de a feltételezések szerint már a tatárjárás előtt is létezett. A 14. században Szent László-templomát említik, később pedig arról adnak hírt az adatok, hogy a török pusztítása véget vetett virágzásának. Az újkorban malma, illetve kapát és ásót készítő vashámora adott megélhetést lakóinak. „Mindnyájan eredeti magyarok” – írta róluk Fényes Elek 1851-ben kiadott földrajzi szótárában. A Trianonban Csehszlovákiához csatolt színmagyar község az 1938-as bécsi döntésnek köszönhetően rövid időre felszabadult, azonban a második világháború után újra idegen uralom alá jutott. A kecsőieket azóta sem tudták megtörni, hiszen a 2011-es népszámláláskor is csaknem kilencven százalékuk magyarnak vallotta magát. A többség ma római katolikus, az evangélikusok vannak kevesebben – mindkét felekezetnek külön temploma van, rajtuk kívül még néhány református család él a településen.
A Patrióták küldöttségét idén kora tavasszal Lőrincz Gyula polgármester különféle házi finomságokkal fogadta a községházán. A település elöljárójával közösen áttekintettük az iskola helyzetét, ami a falu szeme fénye. Nem véletlenül, hiszen ha az iskolára lakat kerül, egész Kecsőnek nincs többé jövője, mert a fiatalok el fognak vándorolni onnan. Nagy vétek lenne hagyni az iskolát, különösen annak tükrében, hogy az elmúlt néhány évben igazán örvendetesen alakult a gyermekáldás a kecsői fiatal családokban: mintegy húsz gyermek látott napvilágot az utóbbi időben, akik néhány év múlva megjelennek az elsősök soraiban. Kérdés, hogy hol…
A tét nem kisebb: magyar lesz-e ez a mintegy húsz gyermek vagy sem? A polgármester úr becslése szerint helyben lévő iskola hiányában legalább kétharmadukat a közeli pelsőci szlovák iskolába vinnék szüleik. Ott működik a környék legnagyobb államnyelven oktató tanintézménye, sok magyar szülő is oda járatja gyermekét. Noha Pelsőcön magyar nyelvű tanintézmény is várná a diákokat, ha már utazni kell, a többség a szlovákul tanító „sztáriskolát” választja. (Beszédes adat, hogy a hivatalos oktatási szervek a pelsőci szlovák iskola tanulóinak 21,8%-át magyar nemzetiségűként tartják nyilván!) A „békés elnyomás” szolgálatában álló szlovák oktatási intézmények sajátossága, hogy ott a gyerekek semmit sem tanulnak a magyar kultúráról, történelemről, és a magyar nyelv sem képezi a tananyag részét. A szlovák iskolákban zajló átnevelés olyan hatékony, hogy a felvidéki szakemberek egybehangzóan állítják: akiket szülei oda íratnak be, azok kevés kivétellel szlovákként kerülnek ki az iskolapadból. A kecsői iskola így nemcsak a falu jövője, hanem egyben a helyi magyar fiatalok megmaradásának záloga is.
Az őszinte, szívből jövő beszélgetést követően átballagtunk a nemrégiben felújított iskolába. A főutcán álló ház ma Szlovákia legkisebb létszámú iskolája, ami egyszerre ad otthont az 1-4. osztályos magyar tanítási nyelvű alapiskolának és a szintén magyar nyelven működő óvodának. Az iskolát és az óvodát gazdasági megfontolásokból már évekkel ezelőtt egy épületbe vonták össze. Mindkettő jól felszerelt, minőségi oktatás nyújtására képes intézmény. A kisiskola egyetlen összevont osztályába mindössze négy tanuló jár – négyük fejkvótája után ad a szlovák állam pénzt az iskolának. Lőrincz Gyula szerint minimálisan hat kisdiák kellene ahhoz, hogy az önkormányzat legalább átmenetileg kigazdálkodhassa a tanító nénik bérét. Néhány év múlva ez már – hála a gyermekáldásnak – akár évfolyamonként biztosított lesz, addig azonban nem lehet tudni, lesz-e pénz az iskola fennmaradására. A négy osztályt kijárt gyermekek ötödiktől a pelsőci magyar iskolában folytatják tanulmányaikat. Mivel az első négy évet magyar anyanyelvükön végzik, esetükben a szlovák iskola már nem szokott alternatívaként felmerülni. Pelsőcön különben is tárt karokkal várják őket, mert a kecsői tanulók igen ügyesek, jó eredményeket hoznak évek óta, ami az ottani iskolának is a javára válik.
A Magyar Patrióták Közössége 2015-ben indult „Nemzeti Összetartozás” programja keretében idén a kecsői magyar kisiskola megmentéséért hirdet összefogást. A szerémségi Maradék, az erdélyi Magyarberkesz, a kárpátaljai Huszt, Korláthelmec, majd Salánk után ez lesz a minden évben megszervezett gálaest-sorozat hatodik állomása. Hagyományos jótékonysági rendezvényünket ezúttal is az adventi időszakban, 2019. december 12-én – csütörtökön – 18 órai kezdettel tartjuk a fővárosi Duna Palotában. Idén Pál István „Szalonna” és Bandája ad koncertet, míg az est védnöki szerepét az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottsága vállalta. A háromezer-ötszáz forintos belépőjegyek árával a kecsői iskola fennmaradásának költségeihez járulunk hozzá.
Kecsőn élni akaró, jövőbe tekintő felvidéki magyar közösséget ismerhettünk meg, akik száz évvel a trianoni szétszabdaltság után is őrzik magyarságukat. Kötelességünk, hogy a kicsiny falu iskolájának megmentését előmozdítsuk, ami egyszerre szolgálja a jövőbe vetett hitet és a felvidéki magyar megmaradást.
H. R.
Magyar Patrióták Közössége © 2019. szeptember 22.
